Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

54 LXXXIX. OESZÁGOS ÜLÉS. törvény határozatait szentesíteni kell a joginak. De épen azért, mert ezt igy elfogadom, mert én azt a társadalomra nézve oly nagyfontosságú, oly rendkívüli intézménynek tekintem, nem osztozkodhatom azok véleményében, a kik az államot e tekintetben kizárni, ezt az állami hatóság és törvényhozás köre alul kivonni kívánják. Oly intézmény a házasság, melynek tartalmát maga a természet, a józan ész, az erkölcsiség adja meg, mert annak a czélja, hogy a nemi viszonyokban az erkölcsiség elvei és az emberi méltóság követelményei kellőleg fentartassanak. De nem lehet tagadni, hogy ezen intézmény megkötésében, a személyek megválasztásában és azok akaratja egyesülésében az van, a mit a polgári életben szövetkezésnek, szerződésnek szoktunk nevezni. Nem állapithatja meg tehát a szerződés a házasság tartalmát, nem állapithatja meg annak czélját, de meghatározza azon személyeket, kik azt kötvén, ez által az intézmény létesítésére nézve egyesültek. Hogy az a felfogás olyan, a mely a dolog természetének tökéletesen megfelel, hogy az a felfogás, hogy a házasság, habár mint ilyen ethikai intézmény lévén, mégis a felek akaratán, egyesülésén alapszik, a melyet szerződésnek szokás nevezni, hogy ez a felfogás nem hibás, e tekintetben hivatkozom oly auctoritásra, a melyet itt, gondolom kétségbe nem fognak vonni, t. i. a tridenti zsinatra, a mely, midőn a házasság ünnepélyességét meghatározta, ezen kifejezéssel élt: >Synodus ad sic contrahendum ornnino inhabiles reddit et huius módi contractus irritos et nullos esse decernit.* Elismerte tehát a zsinat is azt, hogy ezen erkölcsi intézmény lényeges alkatelemét, momentumát a felek akarategysége, tehát az, a mit jogilag szerződésnek nevezünk, képezi. Már hogy ezen intézmény a legnagyobb befolyással van az állami életre, és hogy ennélfogva az államnak mindig és mindenkor arra hatása volt, és kellett, hogy legyen, azt ismét a történet és oly auctoritások helyezik kétségen kívül, a melyekre gondolom, hivatkozni is elégséges. A történet, mert az egyházi jog legfőbb és legátalánosabb inpedimentumait éppen Justinian törvényhozásából vette át, s ámbár e tekintetben hazánkban mindig és mindenkor a canonjogot szabályozónak tekintették, mégis közösen ismeretes,, hogy már Kálmán király 2. könyvének 15. fejezetében a claudestineitást akkor jelentette ki bontó akadálynak, a mikor az még Európa többi részeiben a katholikus egyház által annak elismerve nem volt, mert azt csak a tridenti zsinat állapította meg. Nem lehet tehát tagadni, hogy befolyása volt a polgári törvényhozásnak és volt mindig. Nem lehet tagadni, hogy azt elismerték oly auctoritások, a melyeket kétségbevonni nem lehet. Nem akarok én a régibb és újabb canonistákra hivatkozni, nem olyanokra, kik a tridenti zsinatban részt vettek és ezt mégis elismerték, hanem hivatkozom oly auctoritásra, a melyet szintén nem fognak kétségbe vonni. Aquinoi Szent Tamásra ki azt mondja: >Matrimonium in quantum ordinatur ad bonum politicum subjacet ordinationi legis civilis.« Miután tehát annak oly alkatelemei is vannak, a melyekre az államnak befolyását nem tagadták soha, ugy hiszem, hogy ezt jelenleg sem lehet kétségbe vonni. Mindez elismerése annak, hogy a házassági intézmények tartalma valláserkölcsi természetű. De áll ez egyátaián minden oly intézményre nézve, a melyek vegyes természetűek, a hol az egyházi elemen kívül még a polgári elem is egyesül. Ott az egyház a maga körében, az állam a maga körében intézkedik, s habár nagyon kívánatosnak, sőt szükségesnek ismerem el, hogy egyik a másikat támogassa, egyik a másikat segítse, lehetnek mégis körülmények és okok, a melyeknél fogva ép a conflictusok kikerülése szempontjából e két qualitásnak egymástól elválasztása szükségesnek és czélszerűnek mutatkozik. Ép ily helyzetben vagyunk mi ma, a midőn oly házasságról van szó, a melyet az egyház a maga szempontjából, ugyan nem dogmaticus elvekből, de mégis mint átalános disciplina,^ törvényesnek el nem ismer, t. i. a keresztény és izraelita közt kötendő házasságról. Ugyanazon egy hazában lakván, a keresztények és izraeliták számos érintkezési pontjai miatt ezen kérdés tisztázása szükségesnek mutatkozik, s miután ez más úton-módon neia történhetik, ép a polgári törvényhozás feladata