Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

CXVH. ORÍ a magyar jnstitia is alá van rendelve. (A terem íel&zetén zaj hallatszik. Mozgás. Halljuk! Ralijuk!) Csak a szél zúg, talán segíteni akar kimutatni az országház építésének szükségét. {Élénk derültség.) Azt az észrevételt én mindkét irányban visszautasítom. Nézze meg bárki Magyarország kölcsönviszonyait: nem azóta kezdtek-e javulni, a mióta azon pénzcsoporttal lépett a kormány összeköttetésbe? A másik megjegyzést visszaül ásítom azért, mert ez már nemcsak azt a pénzcsoportot, hanem a magyar igazságszolgáltatást is minden ok nélkül meg akarja bélyegezni. Ezt elhallgatnom, sem az egyiket, sem a másikat nem lehet, A másik, — s itt teljes lelki örömmel teszem nyilatkozatomat, hogy a mai nap ismét meggyőzhetett mindenkit arró], a miről én legalább sohasem kételkedtem, s ez az, hogy Magyarország római katholikus főpapsága mint mindig tudott ugy ma is tud lelkesedni az alkotmányosság és a törvényhozás eszméje mellett, és ha kell, áldozni is tud érte. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Most a harmadik. Én igen jól értettem Széchenyi Dénes grófnak, — ki talán megengedi, hogy a régi képviselői eollegialitás alapján tisztelt barátomnak nevezzem — felhozott példabeszédét, s tökéletesen helyesnek tartom. Csakhogy a magán élet példái nem mindig alkalmazhatók szorosan véve az államokéra, mert a magán embernek be kell végeznie vagy bocskorban, vagy csizmában; nemzetnek és államnak nem szabad bevégeznie, legalább azon kell lennie, hogy be ne végezze ugy. De előbb is megjegyeztetett, hogy hiszen mi nem most kezdünk alkotmányos életet élni. Nem akarok pontos dátummal szolgálni, de szokásos forma az, hogy majdnem ezredéves a mi alkotmányunk. Hát oly fényes csizmában járt ezen alkotmány eddig? vájjon nem járunk-e még most is bocskorban ? {Derültség és helyeslés.) S tovább megyek. Ha a bocskor jó volna, azt mondanám magam is, sajnos, hogy bocskorban vagyunk, de maradjunk még benne. Igen, de méltóságos főrendek! egyik lábunk oly bocskorban van, mely lyukas, a másik pedig olyanban, mely szorít. (Derültség.) Mert azt talán nem méltóztatnak talán tagadni, hogy szorít. 335 (Derültség. Helyeslés balfelöl.) Az ilyen bocskorban maradni igen nehéz, ha csak az ember mezitláb nem akar járni. (Derü-tség). És ezzel, méltóságos főrendek, elértem magához a tárgyhoz. A tárgyhoz annál inkább, mert ha méltóztatnak azt a fáradságot venni, hogy visszaemlékezzenek a történtekre, nem fogják tagadhatni, hogy épen a mostani kormány soká késett, mielőtt az országház építését szóba hozta. Annyira soká, hogy nem ugyan e teremben, de bizottságokban és hirlapilag megtámadtatott, hogy addig, míg ott, a hol az alkotmány még csak új,tudnak gondoskodni annak méltó helyről, ez a kormány, mely csak fiscálitási szempontokat követ, nem bír azon magaslatra emelkedni, hogy s magyar törvényhozásnak méltó helye legyen. (Mozgás.) Ez megtörtént. Nem is genirozott. Nem hoztuk be a törvényjavaslatot előbb, mint akkor, midőn egyfelől meggyőződtünk nem saját magunk, de szakértők véleménye szerint, hogy ha a képviselőház fedél nélkül nem akar maradni, nem szabad soká késni az új országház felépítésével, és midőn pénzügyi viszonyaink, ha nem lettek is olyanokká, milyeneknek mindnyájan és mi első sorban óhajtjuk, de igenis rendezettek lettek, midőn megszabadult az ország, a nem mi általunk kötött váltó adósságtól, midőn hitelt nyertünk a világpiaezon és folytatva a komoly munkálkodást, azon útra léptünk, hogy a teljes rendezés, — mert az alatt a deficit megszüntetését méltóztatnak érteni, — be fog következni. Tehát méltóságos főrendek, nem kormányhiúságból, nem nemzeti nagyzásbol, de hajtatva journalistika, ellenzék és mindenki által, és ellenállva addig, mig szükségesnek tartottuk, hoztuk be 1880-ban a törvényjavaslatot, mely az országház építését elrendeli. Azóta majd négy év telt el, jeléül annak, hogy terveket készíttetni, megbiráltatni, átidomittatni nem oly egyszerű dolog annak, a ki komolyan és jól akar valamit, mint a hogy ma itt hallottam, a hol az mondatott, hogy néhány hónap elég arra, hogy a nemzet méltóságának megfelelő, kényelmes, ennyi meg ennyi millióval alcsóbb országházat lehessen építeni. Mélt. főrendek! Tessék elhinni, hogy mi Z4GOS ÜLÉS