Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-117
CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 319 bünkből, az ország zsebéből fizethetjük a költ- | ségeket. (Helyeslés jobbfeló'l.) Akkor aztán legyen az országház olyan, mint egy szép fának a koronája, ne hasonlítson azon virágokhoz, milyeket bálban látunk szép hölgyek bokrétáiban, hol a szép virágszálak rideg drótra vannak fűzve. (Helyeslés jobbfelb'l.) Mert ha mi azon időt be nem várjuk s építünk, a mig deficitünk van, idegen pénzzel fogunk épiteni, elvész az egész aesthetikai elv, kívülről építünk befelé és akkor aztán akármelyik stylust válaszszuk: a görögöt, rómait, renaissancet, rósz stylus lesz. Ezért én a határozati javaslatra szavazok. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Vay Miklós b. koronaőr: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem tagadhatom magam részéről, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot én is, ugy mint az előttem szóló igen fontosnak tekintem. Hanem én mindenek előtt azon kérdést vagyok bátor felvetni: akarjuk-e, hogy a magyar parlamentnek, lehető rövid, legfeljebb tíz évnek elforgása alatt legyen egy saját, mint a törvényjavaslat nevezi állandó > országháza < ? Ha igen, ugy fogadjuk el a törvényjavaslatot, minden habozás nélkül akként, mint az előttünk fekszik, mert ha ezt nem cselekeszszük, ha — mint Sztáray Antal gr. ur határozati javaslatában ajánlotta — nem ma építjük fel, akkor az elmarad határozatlan időre, vagy örökre is, legjobb esetben pedig csak nagyon későre fog jutni, — mert hiszen csak az, hogy törvényjavaslat, minden attribumát bele értve a parlament elé kerülhetett,] 4—5 évet vett igénybe; ma tehát arról beszélni, hogy egy ujdonat-új terv készíttessék, vagy a már létező — a mit én magam részéről különben is képtelenségnek tartok — gyökeresen megváltoztattassák, annyit tenne, mint megint számos évet veszteni el, vagy esetleg lemondani egyelőre az egész ügyről, a mit pedig én nemcsak össze nem tudnék a nemzet méltóságával egyeztetni, de egy ilyetén eljárást határozottan károsnak, illetőleg veszedelmesnek is tartanék. Mert magam is abban a vélekedésben vagyok, a mit ugyancsak Sztáray gr. érintett beszédében, hogy nálunk a parlamentarismus magasztos eszméje nem ment még teljesen által a nemzet vérébe, nem vert még elég mély gyökereket hazánk földjében, a körülmények ugyanis nem engedik meg annak teljes és tökéletes kifejlődését, hogy ugy mondjam consolidálbatását. A ki a parlamentarismus jelentőségét tökéletesen ismeri s lényegét átérzi, — a ki annak becsét felfogni képes és létrejövetele mellett lelke meggyőződéséből küzdött, bizonyára másként képzelé magának, annak egykori megvalósulását, mint azt ma bár 36 év lefolyta után látja, naponta tapasztalja, mert sok egyebeket mellőzve, kérdem, avagy consolíd altnak, teljesen megszilárdultnak, elegendő garantiát nyújtónak mondható-e egy parlament, mely a két kamarai systhemát fogadta el, azonban a két factor, nálunk tehát a főrendi és képviselői házak közötti kölcsönös viszony meghatározva mind ez ideig nincsen, sőt a mi több, ezek egyike, saját kebelében is teljesen rendezetlen állapotban van. Kérdem ennélfogva, ha vájjon addig, mig ez égető bajon segítve lesz, nem fogja-e magát a nemzet némi bizonytalanságban érezni, és mint a szatmári püspök ő nméltósága igen helyesen monda, nem lesz-e okunk aggódni a parlamentarismus sorsa felett; mert ám lássuk hogy áll jelenleg e tekintetben a dologi Nézzük például, összehasonlítás végett, miként rendelkezett az 1848. törvény a megyékre nézve! ezeknél azt határozta, hogy a legnépesebb törvényhatóságoknál is, hol hajdan 8—10 ezer nemes ember vehetett részt a gyűlési tanácskozásokba, ma a maximalis szám 600-nál több nem lehet, — továbbá, mint tudjuk, a képviselőházban a szavazók száma négyszáz egynéhány s mind ezekre, valamint az ez utolsóknak választására nézve is, bizonyos qualificatiók vannak megállapítva, mig azonban mind ezeket így szabta meg a törvény, addig a főrendiház tagjainak száma az utolsó időkben majdnem ezerre szaporodott s arra, hogy mind ezek az országgyűlésre meghivattathassanak s a főrendiházban szavazhassanak, elegendő bemutatniuk atyáik regalisait s betöltött 24 éveiket bizonyító keresztleveleiket; ! de a mi még criticusabbá teszi az egészet, az a
