Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-113

CXIII. ORSZ AGOS ÜLÉS. 295 kép szerezzék be. mert ha egyik módon nem érhetnék el a czélt, más módhoz folyamodhatnának. Ennek folytán én azt örömmel veszem, hogy a módosításban a szavazás módjának meghatározásáról említés nem történik s azt hiszem, hogy a czélt el fogjuk érni azon intézkedés mellett, mely a törvényjavaslatban van, sőt valószínűleg könnyebben, mint a módositvány alakjában és ennek következlében kérem a szöveg fentartását. Lipthay Béla b.: Legyen szabad nekem, mint az indítvány előterjesztőjének, némely észrevétellel kisérni a minister ur ő nagyméltóságának nyilatkozatát. A mi első megjegyzézését illeti, hogy nincsen kétség a z iránt, hogy a kik nem szavaznak, azokhoz számittatnak, a kik nemmel szavaznak, és e tekintetben hivatkozott egy példára, sajnálattal kell kijelentenem, hogy én ezt a példát nem hallottam, és nem is tudok rá példát találni emlékezetemben. Ismerem igenis azt a mondást, a melyet már előbb is emiitettem, a mely szerint qui tacet, consentire videtur és ebből következtethettem, hogy a minister ur ő nagyméltósága is ezen mondás szerint fog eljárni. De miután ez a felfogás nem a gyakorlatra támaszkodik, hanem csak személyes egyéni felfogás és minthogy az ilyen személyes felfogástól tartottam én is és tartottak azok is, kik a folyamodványt előterjesztették, épen azért kívántam határozottabb szövegezést, és épen azért ajánlom javaslatomat, mert nem hihetem, hogy a törvényhozás is osztozzzék abban a nézetben, hogy ily kérdésekben teljesen az egyéni felfogás és önkény döntsön. A mi pedig azt illeti, hogy a szavazatszedés módját ez alkalommal nem emiitettem, ezt azért tettem, mert azt hittem, hogy csak azt lehet a tárgyalás körébe vonni, a mi felhozatik. Nem tagadom, hogy a bizottság kebelében én igenis tovább mentem és kívántam, hogy a szavazásra vonatkozólag is történjék intézkedés a törvényben. Nem emiitettem fel e kívánságomat itt, mert tudtam, hogy az úgy sem lesz keresztülvihető; hanem szóltam csak arról, a mi ellen, azt hittem, nem fog kifogás tétetni, mert ez oly kívánság, mely a napnál fényesebb és az igazságnál tisztább. Épen azért szorítkoztam indítványomban csupán erre, és elhagytam abból azt, a mi csak a magam megnyugtatására szolgál, a mit igen helyesnek és kívánatosnak tartottam. De miután már ez itt felemlittetett, nyíltan kijelentem, hogy óhajtottam volna, hogy a szavazás módjára vonatkozólag már a törvényben is tétessék provisio. Ha a minister ur ö nagyméltósága azt mondja, hogy a szakasz jelen szövegével is ugyanazt fogjuk elérni, mint a módositványnyal, akkor őszintén megvallom, nem látom be annak okát. hogy mért nem méltóztatik a t. minister ur ahhoz hozzájárulni, hogy az általam indítványozott két szócska a szakasz szövegébe bele szurassék, a mi csak tisztázza, világosabban fejezi ki azt, a mit a minister ur is kivan. Én tehát ismételve kérem a t. minister urat, hogy a mit ő maga is helyesnek talál, a mi saját felfogásának is megfelel, és világosabban, tisztábban fejezi ki a szakasz intézkedését, méltóztassék elfogadni. Tisza Kálmán ministerelnök: Csak egy pár szóval kivánok a mondottakra röviden reflectálni. Hogy lehet-e beszélni ez alk lommal reflexió nélkül a másutt történtekre a módozatról, ezt igazolja maga a kérvény, a mely a tárgyalás alapját képezi; mert a kérvényben azon kívánat van kifejezve, a mint méltóztatnak tudni, hogy mondassák ki, hogy a jelenlevők két harmada döntsön a kérdésben, vagyis, hogy egy összehívott ülésben kell a dolognak eldöntetnie. Ezzel szemben tehát teljes jogosultsággal lehetett arról beszélni, hogy helyes volna-e itt a módozatot megkötni, vagy nem ? De ettől eltekintve, minthogy a módozat megkötését a magam részéről sem ajánlhatnám, megmondom, hogy a magam részéről is, miért kérem, hogy Lipthay Béla báró ő méltóságának indítványát mellőzni méltóztassanak. Kérem azért, mert ez nem tisztázná a dolgot, hanem összezavarná, mert azt mondja: >a nyilatkozók kétharmada*, de azt nem mondja meg, hogy mikor kell nyilatkozni, és azt sem mondja meg, hogy azon elvet mikép kívánja alkalmazni, hogy a ki hallgat, beleegyezni látszik, mert hiszen a nyilatkozat lehet olyan is, hogy egy oly kerületben 50—100 iparos össze-