Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-84

18 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. ministraüv utón törvényeseknek tartotta és : taríja. Ha már most az általam, azt hiszem, elégszer kifejtett fontos politikai okoknál fogva és tekintettel arra, hogy a mi czímerekre nézve 1868 után közvetlenül történt, czélszerűnek tartja, hogy ettől eltérés történjék, azt hiszem, hogy ismét nem sérti meg a törvényhozó testületeket, hanem az azok irányában köteles deferentiát tanúsítja, midőn ezen intézkedést nem akarja megtenni addig, mig a törvényhozó testületeknek helyeslését, beleegyezését nem kérte. (Helyeslés.) A törvényhozó testületeknek kikerülése lehet ily esetben hiba, azeléjök való járulás lehet talán nem mindig szükséges, de semmi esetre sem lehet egyéb, mint a törvényhozó testületek iránti köteles tiszteletnek kifolyása. (Helyeslés.) Én méltóságos főrendek, ő méltósága előadása folytán alig tudnék még mit nyilvánitani. Hisz különben is, ha a méltóságos főrendiházba tegnap jött is át ez ügy, azt hiszem, nincs egyetlenegy tagja, ki hetek óta ne foglalkoznék vele, nincs egyetlen egy tagja, ki ne ismerné a határozati javaslat mellett és ellen felhozott argumentumokat. Mert ha feltennem, hogy van, akkor igazán vétenék az ezen ház minden tagja iránt köteles tisztelet ellen, mert csakugyan nem volna nagyon megtisztelő annak feltevése, hogy ily fontos ügygyei, mely az egész országot heteken át foglalkoztatta, csak épen ezen főrendiház tagjai ne foglalkoztak volna. (Igás!) Mondom tehát, alig tudnék még többet mondani, csakis egy megjegyzésem van még, az is nem a tárgyra, hanem az ő méltósága által felhozottakkal kapcsolatban. Ő méltósága ugyanis azt mondja, hogy a határozati javaslat és átalában minden határozati javaslat nem ér semmit; hozatott már oly határozat is, hogy a deficitet egy esztendő múlva meg kell szüntetni. Megvallom, méltóságos főrendiház, arra, üogy a magyar törvényhozásnak akár egyik, akár másik háza, akár a kettő együtt ily határozatot hozott volna, nem emlékszem. Voltak utasítások, hogy igyekezni kell mentül előbb megszüntetni a deficitet; voltak utasítások, hogy elváratik a kormánytól, hogy oly pénzügyi rendszabályokat alkosson, a melyek folytán lehetőleg megszűnjék a deficit; de annak kimondása, hogy egy bizonyos idő alatt meg kell szűnnie, én legalább nem emlékszem, hogy valamely házban határoztatott volna. De egyébiránt, ha egy határozati javaslatnak, a mely önmagában hordja a lehetetlenséget, nincs eredménye, abból még nem következik, hogy ne legyen eredménye egy másiknak, mely oly dolgokra vonatkozik, a melyek nem csak kivihetők, de a melyek épen praegnans és mentől előbbi teendőket képeznek. Ezen javaslatnak minden esetre kell, hogy következése legyen. Ha a törvényhozás két háza azt elvetette volna, meg lett volna az a következése, a melyet ő méltósága óhajt, a kormány leköszönt volna ; miután az egyik ház elfogadta és remélem, a másik is elfogadja, meglesz az a következése, a mely sajnálom, hogy ő méltóságának nehezére esik, de a kormány meg fog maradni és meg fog maradni mindaddig, mig a két factor közül egyiknek vagy másiknak bizalmát el nem veszíti, a mely factorok közül az egyik a korona, a másik a törvényhozás két háza. Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés.) Szécsen Antal gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A kérdéses tárgyra nézve csak röviden kívánom meggyőződésemet kifejezni és megemlíteni azon indokokat, a melyek engem a határozati javaslat elfogadására birnak. (Halljuk!) A parlamentáris élet fejlődésében a törvényhozó testület tényezőinek két különböző feladata van. Az egyik feladat a törvényhozási intézkedések körül forog, a másik egyes politikai kérdésekben politikai eljárást és politikai nyilatkozatot igényel. Hogy az egyiknek természete a másiknak természetétől némileg különbözik, hogy azon hosszas megfontolás, meggondolás és meghányás, mely a törvényhozási intézkedéseknek múlhatatlan feltétele, politikai elhatározásoknál, hol gyors eldöntésre van szükség, nem foglalhat helyet, az a dolog természetében fekszik és azért értem én, hogy ezen kérdésben, mely általában az ország figyelmét már hosszabb ideig foglalkoztatta, a méltóságos főrendek indíttatva érezték magukat, a sürgős-