Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-108

CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 241 jelentését elfogadni, mely szerint az eddigi el- | járás alapján is neki a kir. meghívó levél kiadassák, igen vagy nem? Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én az eddigi gyakorlatot ezen alkalommai is szívesen elfogadom és fentartandónak tartom. Hiszen arról ugy sem lehet szó, hogy valakinek jogot adjunk, a ki azt nem bírja, hanem legfölebb arról, hogy egy jog megadása vagy meg nem adására indokok ide és oda is felhozhatók, hogy tehát talán meg lehetne támadni az eljárást. De én azt hiszem, hogy oly esetekben igen egyszerűen azon elv alkalmazandó, melyet a főrendiház is szem előtt tart, mely az igazság ügyeiben és még inkább politikai ügyekben irányadó, hogy t. i. kétes esetekben inkább a kedvezményeket terjeszszük ki, mintsem a jogokat megszorítsuk. Ezzel egyszersmind — kegyes engedelmökkel — a másik kérdésnek is elébe vágtam és szívesen hozzájárulok részemről a bizottság azon javaslatához, hogy a kir. meghívó levél ezen alkalommal is kiszolgáltattassék. A mi pedig azon kérdést illeti, hogy az igazoló bizottság ezen incidensből a főrendiház szervezése kérdését érinti meg, azt már egész őszinteséggel meg kell vallanom, hogy azon kérdés felett miként gondolkozunk, mi erre nézve már többször, én is, mások is kinyilatkoztattuk e házban, de hogy az bármely egyes tag verificationalis kérdésével legyen összeköttetésbe hozható és hogy az igazoló bizottság e részben némileg irányadó véleményt ilyen incidensből mondjon ki, azt részemről, megvallom egész szerénységgel, saját egyéni nézetem szerint, nem tartom tökéletesen adaequált eljárásnak. És ezen nyilatkozatát érintetlenül hagyván, azt hiszem, eleget mondottam magára a kérdésre vonatkozólag is; mert senki sem vonhatja kétségbe, hogy mindnyájan igen melegen óhajtjuk a főrendiház szervezését, de annak kérdését ilyen incidentalis alkalommal sem erre, sem arra érintetni nem kívánjuk. Szlávy József, koronaőr : Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Miután az elnök ur ő nagyméltósága nyilatkozott, az én nyilatkozatom tulajdonképen már feleslegessé vált, mert én csak nem akartam szó nélkül hagyni FŐRENDI NAPLÓ 1881—84. II. KÖTET. | Zichy Nándor gróf ő nagyméltósága nyilatkozatát, mely némileg helytelenítette a közjogi bizottság azon nyilvánítását, hogy ezen incidensből is kívánatosnak mutatkozik a főrendiház szervezése. Engedelmet kérek, ha valamikor és valahol, épen ezen incidensnél mutatkozik a rendezésnek nagy szüksége, mert az igazoló bizottság ismételve meg ismételve azon helyzetben van, hogy a fennálló törvények betűjéhez tartva magát, az igazolásra nézve tulajdonkép határozatot alig hozhat. Ő méltósága nagyon jól tudja, hogy a 48-diki törvény, mely a főrendi- s alsóházat rendezte, egyebet nem tartalmaz az erdélyi mágnásokra nézve, mint azt, hogy a ki 1848-ban az erdélyi országgyűlésre meghivatott, az a jövő magyar országgyűlésre szintén hivassák meg. Ez a törvény magán viseli annak a bélyegét, hogy csak egy országgyűlésre szólott és csak azon előrelátással készült, hogy a főrendiház legközelebbi országgyűlésén, t. i. az 1849-dikin rendeztetik és az erdélyi mágnások kérdése el fog döntetni. Azóta elmúlt egy hosszú sora az éveknek és az nem történt meg. Most ott áll a főrendiház, hogy ha magát a törvény betűjéhez tartja, tulajdonkép alig volna valaki az erdélyi mágnások közül meghívható, mert azok nagy része, kik 48-ban az erdélyi országgyűlésen résztvettek, meghalt, azoknak utódai, fiai pedig a törvény szoros értelme szerint ide többé meghívhatok nem volnának és hogyha a főrendiház rendezése még egy évtizedig elmarad, akkor a törvény betűje szerint azon helyzetbe jönne a ház, hogy erdélyi mágnás tulajdonképen egy sem lenne meghívható. És miután az igazoló bizottság és hasonló értelemben a közjogi bizottság is ezen méltánytalanságot nem akarta elkövetni, ha szabad magamat ugy kifejeznem, mindenféle kibúvó ajtókat, mindenféle magyarázatokat keres, a melyeknél fogva lehetővé tétetik az erdélyi mágnások meghívása. Csupán ezen incidensből érintette a közjogi bizottság a főrendiházi rendezés iránti kívánságát és ebben — megbocsásson méltóságod — talán rosszalni valót, vagy kifogás alá esőt találni alig lehet. 31