Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

XGVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 203 uralma alatt, hanem az élet tapasztalatai foly- | tán, az élet fejlődő újabb igényeinek megfelelően, fokozatosan történt az átalakítás. És, méltóságos főrendek ma is mennyit hallottunk a választásoknak nem szabad voltáról, a kormány által gyakorolt isten tudja minő pressiórői. Vájjon mit gondolnak a méltóságos főrendek, ha egyszer lesz egy kormány, mely csakugyan hatalomszóval akar választani, vagy mondjuk hát, ez a kormány olyan volna, vájjon nem megcsinálta volna-e régen azt, hogy minden hivatalnok, talán az utolsó körjegyző is, mert némelyek ezt is szeretnék, — kinevezéstől függjön, kinek existeniiája, előmenetele mind e kormány kezében van: vájjon nem akkor lehetne-e inkább félni kormányzati visszaélésektől a választásoknál, ha azon radicalis reform bekövetkeznék és az utolsó falu-jegyző is a budapesti ministeri bureautól függne? Semmi esetre sem egyeztethető meg, választási hatalmaskodással vádolni egyfelől és másfelől vádolni a kormányt azzal, hogy nem akarja a kinevezési rendszert életbeléptétől. (Elénk helyeslés.) Méltóságos főrendek! Arra, hogy a választások alatt összetegyem kezeimet, hogy, mint ő méltósága kívánta, proelamáljam: ti pedig, kik velem nem értetek egyet, használjatok fel minden lehetőt, én majd nézem, erre nem vállalkozom. (Hosszantartó élénk derültség.) Arról biztosithatom a méltóságos főrendeket, hogy én ugyan illetéktelen utakon a többségre soha sem törekedtem, törekedni most sem fogok, de a kit megtámadnak, annak védeni magát joga van. (helyeslés balfelöl.) A ki az ország egyik pártjának élén áll, annak azon párt érdekeit jogos utón előmozdítani kötelessége. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Túlmenni ezen senkinek sem volna szabad. És vájjon, ha korteskedésről beszélünk, mi esik súlyosabb beszámítás alá: az-e, a mit én feltétlenül elitélek, hogy ha a választók a bor és a pálinka mámorában tartatnak, vagy pedig, ha beválthatlan Ígéretek, adó elleni izgatások által felzaklatott lelkimámorba hozatnak? (Élénk helyeslés a baloldalon^) Méltóságos főrendek! Két vád főleg ctZ

? cl I mire még reflektálni akarok. Az egyik, az a mit sokszor hallottam, s talán megbocsát a méltóságos főrendiház, ha rögtönzött beszédemmel megfordítva találok járni, mint az egyszeri táblabíró, a ki azt monda, hogy 13 pontról akar szólni és a harmadiknál abban hagyta, ha tudniillik én kettő helyett még egy-kettővel többet találok mondani. (Élénk derültség. Halljuk!) Az egyik mire reflectálni kívánok az, hogy az mondatik, hogy az antisemitismus terjedésének a kormány az oka. Sokszor hallottam, bebizonyítva, vagy csak kellően támogatva soha sem észleltem. Mert miben van indoka azantisemitismusnak? Az mondatik, hogy a kormány nem gondoskodik olcsó hitelről. Hiszen, méltóságos főrendek, én tegnap nyilatkoztam, és ebben Keglevich István gr. ő méltósága félreértett, hogy én azon bizonyos hitelszövetkezetekről nem azt mondtam, hogy azok tekintetében nincs semmi teendő, sőt ki is jegyeztem a gyorsírói naplóból, de nem kívánom már most felolvasni, hogy körülbelől épen azt mondtam, a mit ő, jelesen hogy itt a kormánynak és a törvényhozásnak igenis van teendője, de ez csak az útmutatás, a buzdítás és a segélyezés. Ez benne van tegnapi beszédemben. Ez irányban pedig mulasztást a kormány nem követett el, mert itt csak akkor lehet sikert aratni — elismerem érdemét azoknak, a kik erre törekszenek — midőn a közérzületben egy eszme megvalósítása lehetséges. De méltóztassanak megengedni, a mióta az antisemitismus dolga az országban mozog, én teljes tudatával birok annak, hogy soha még csak olyan szót sem mondtam ki, mint hiszem, hogy az, a ki tegnap itt kimondotta, nem ugy értette, de a miből a nép odakünn azt csinálja: »hogy ne legyen a zsidóé, ügyekezzünk azon, hogy tartsuk meg a birtokot magunknak, ne adjuk idegennek*, mert azon méltóságos ur, a ki ezt tegnap mondotta, sem az osztrák indigenákat nem értette az idegen alatt, sem azon idegen nagy urakat, a kik az országban jószágokkal birnak, kiket értett tehát, nem tudom, nem is kutatom, de jót állok, hogy odakünn ugy magyarázták és ugy magyarázzák, hogy nem szabad, hogy a zsidó megvegye a magyar ember birtokát, de arr.d is jót állok, 26*