Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-97
XCV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 179 rosszabb esetben néhány forintját elveszíti, visszatér régi foglalkozásához, a batyuhoz és az iczéhez. Azon milliók, melyek itt nyeretnek, nem a vesztőjátékos néhány forintjából erednek, de azon árkülönbözetből, mely a rendes kereskedői nyereségen felül a fogyasztó által fizetett és a termelő nehéz munkája fejében nyert ár közt létezik. De a legveszedelmesebb, hogy e játékosok nem a nemzetgazdászati viszonyok alapján, hanem néha hajmeresztő speculatióik érdekében szabják meg mindennapi kenyerünk áráí. Elég szomorú, hogy bár kormányférfiaink majd kizárólag, törvényhozóinknak pedig nagyobb része földbirtokosokból áll, a mezei gazdászattal és földbirtokkal mostoha gyermekként bánnak és csak a mozgó tőkét dédelgetik. Így azon nézetet hallottam e házon kivül a kormány részéről hangoztatni; hogy nem szabad említeni a tőke és a földbirtok közti ellentétet, nehogy a tőkét elijeszszük, mert arra a magyar földbirtoknak szüksége van. Hogy a mezei gazdálkodásra üzlettőke szükséges, azt mindenki tudja, de az legyen a gazdálkodó sajátja, mert ba az másé, akkor az üzleti tőke üdvös hatását megsemmisítik az üzleti adósság terhei, annál is inkább, miután ennek kamatjait mindjárt kell fizetni, mig a befektetések gyakran csak évek múlva jövedelmeznek. Ha a közép- és nagybirtok fennálló gazdasági viszonyait tekintjük, az fog nékünk föltűnni, hogy a legtöbb esetben a sajátján gazdálkodó birtokos nem boldogul, mig ugyanazon a birtokon még a keresztény haszonbérlő is gyarapszik. Ez csak fentebbi állításomat erősiti. Inkább legyen az ingatlan tőke, a földbirtok másé, a mozgó üzlettőke pedig a gazdálkodóé. És ez, t. i. a haszonbérlet oly tér, melyen az idegen tőkének mint a földbirtok üzlettársának működése üdvössé válik a gazdászatra nézve. * Ha a kisbirtok védelmére a törvény nem engedné azt jelzálogos kölcsönökkel terhelni, valamint ellene, a kisbirtokos gazdasági felszerelése és legalább */„ évi élelme és ruházata ellen birdi végrehajtást intézni, akkor a kis- j birtokos hitelét ezen danái ajándék ugyan tönkre tenné, de vagyonát biztosítaná. A többnyire kissé könnyelmű kisbirtokos pedig, ha a kölcsönvétel kényelmes, mondhatnám csábító forrását elzárnák előle, munkát keresne és ez országban még jól fizetett mezei és földmunkákban a legtöbb vidéken nem volt hiány, a kis gazdaságára szükséges tőkét pedig ké,,es voína szorgalom és takarékosság által megszerezni. A már tetemesb módon eladósodott kisbirtokoson csak az segíthetne, ha az állam más kölcsönök felvételét kizárva, maga venné annak adósságai rendezését kezébe. Minden más, e czélra eszközölt, a papíron bármily üdvösnek látszó intézmény, ugy mint p. o. a pénztőkét mindenfelé egyenlően kiosztó hitelszervezet, a mostani viszonyok közt a bajokat csak súlyosbítaná, mert mig egyrészt új meg új tehermentes birtokokat vonna a tőke szolgaságába, addig másrészt a máris eladósodott birtokon mitsem segítene, mert e hitelintézetek üdvös működését a falusi pénzüzérek nem csak tökéletesen meghiúsítanák, de egyenest a kisbirtokos vesztére és saját hasznukra kizsákmányolnák; mert a falusi bankárokra nézve ez a szó szoros értelmében életkérdés; hisz őszintébb részök nem is tagadja, a mit a közvetlen szemlélő ugy is láthat, hogy az ö fő, gyakran egyedüli kenyérkeresetök az uzsora. És mit tagadnák, hisz az uzsoratörvény eltörlését e fáradságnélküli jövedelmező üzlet engedélyezése, sőt egyenesen szabadalmazásának vették; az új uzsoratörvény pedig bizonytalansága miatt írott malaszt maradván, nem ingathatta meg őket e hitökben, annál kevésbbé, miután az állam őket egyenesen uzsora czímén adóztatja meg. Saját üzletök megrontására, a kisbirtokosok megmentésére igyekezetöket és értelmöket érvényesíteni soha sem fogják. A legkevesebb kölcsön forditíatik azonban valóságos okszerű befektetésekre, a nagyobb részt a gazdálkodástól távol álló improductiv kiadásokra vagy új acquisitiókra költik el. Nagy része a takarékos magyar gazdáknak, a helyett, hogy megtakarítótt filléreit a «3«
