Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-96

166 XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Méltóságos főrendek! Á pénzügyi bizottság jelentésének végszavai tartalmazzák voltakép annak elvi álláspontját és a nagyméltóságú ministeriumnak hozzájárulásával mondja azokat ki. Kettőt olvasok fel ebből, — az egyik: >hogy a még fenforgó hiány megszüntetésére törekedni ezentúl is és pedig a lehető takarékosság és a befektetéseknél is az elkerülhetetlenekre való szoritkozás mellett szükségesnek tartja.* A másik pedig: > főleg az egyenes adóemeléstől az ország átalános vagyoni emelkedése bekövetkeztéig tartózkodni lesz czélszerű<. A ki melegen érez a nemzet érdeke és jövője iránt, tekintheti-e az megnyugtatónak, kielégítőnek ? Ez az egyedüli vigasz, a mit a közönségnek adhatunk? A méltóságos főrendek ezzel beérhetik-e? Én azt hiszem, hogy nem ! {Elénk helyeslés jobbfelÖL) Annak elismerése hogy az egyensúly még helyre állitva nincs, az ugyan szükségtelen; azt érezteti velünk mindennek a kormánynak folytonos ostroma újabb terhek kivivására. (Ogy van! jobbfelöl.) Hogy a takarékosság óhajtandó, azt senki sem tagadja, de azon nagy feladatokat, melyek előttünk állanak, azokat mind a takarékosság körébe foglalnunk nem lehet. Itt elhatározott, itt a nemzet viszonyait ismerő alapon kiinduló, mélyen beható kezdeményezésre, oly kormányzati eljárásra van szükségünk, a mely nem azért jár el, mert, a mit ma tesz, azt a holnapi többség alapjának tekinti, hanem, a mely a nemzeti fejlődés szükségességétől áthatva, világosan előirja programmját, a melyen haladnia kell és megadja a földbirtokosnak, az iparosnak, a nemzetnek azt a módot, hogy Magyarország jövője ne idegené, ne másé legyen, hanem a magyaroké, (Elénk tetszés jobb felöl) hogy ne legyen cosmopolita ország, hanem magyar állam maradjon, (Élénk helyeslések jobbfelöl) hogy ne sajátittassék ki a birtok kezeinkből és ne adassék az másoknak, (Egy hang jobbfelöl: Zsidóknak!) akár birtokossági czímen, akár adóval és kölcsönökkel való oly magas megterheltetése nyomán, a minek közetkeztében a birtok és a munka jövedelme többé nem a mienk, hanem a másoké. (Élénk helyeslés a jobból :iálon.) A mi a másodikat illeti, hogy az adók, főleg az egyenes adók emelésétől tartózkodni czélszerű, ez oly mondás, a melyet különbözőkig kimondva, kilencz esztendő óta és már régebben is folytonosan hallottunk hangoztatni. Hiszen minden kormány kimondta azt, hogy a katasztert azért teremtjük meg, nem hogy a földadót növeljük, hanem hogy azt egyenlően oszszuk szét; azután meg azt mondták, hogy az átalános jövedelmi pótadó révén azonban ezen földadót tetszés szerint lehet emelni. Mi értelme van tehát az egyik mondásnak, ha a másik mondás az előbbinek értelmét megsemmisíti ? Az egyenes adóknak súlyát nemcsak hogy nem czélszerű, hanem szerintem absolute lehetetlen emelni, azoknak emelése ellen határozottan tiltakoznunk kell a birtokosság életalapjának megóvása érdekében. (Zajos éljenzérek a jobboldalon.) Azzal az eljárással, a melynél fogva minden évben azt mondják, hogy csak még két millióval több adó és a pénzügyi egyensúly helyre lesz állitva és erre a következő esztendőben pedig azt látjuk, hogy megvan a több adó, de az egyensúly nemcsak hogy helyreállítva nincs, hanem hogy néhány millióval meg is romlott; ezen eljárással a nemzet érdekeinek kielégítésére gazdálkodni nem lehet. A mit átalánosságban mondottam, azt egy vagy más dologra visszapillantva, újabban illustrálni nem szándékozom. Mi oly kormányt kívánunk, mely a nemzet jövőjét biztosítani, annak egészséges fejlődésének alapjait megadni tudja, mely az egyénekben azt a megnyugvást igyekszik előidézni, hogy nem csak magának él, hanem gyermekeinek és hazájának jövőjére is működhetik. (Helyeslések jobbfelöl.) Mi oly kormányt kívánunk, a mely előrelátó bölcsességgel intézi az ügyeket. Méltóztassanak visszaemlékezni a legközelebbi napokon történtekre. Nem akarok egy igen éles vitára visszapillantani, a mely e házban folyt, hanem csak megemlítem azt, hogy a polgári törvénykönyv rendezése révén egyedül csak a családjognak az a része, mely az izraeliták és keresztények közti házasságot illeti, csak ez-e az, a mit a nemzet érdekében kiragadni és elintézni lett volna szükséges, —