Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-96

Í6S XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. vitelt, tisztán a financiális eredményeket, ugy a mint előttünk állanak, fogom előadni. Olaszország mostani formája, egybeforrása kezdetét vette 1859-ben. Olaszország viszonya és financiális állapota a lehető legroszszabb volt; állami hitele roszszabb volt még a miénknél is. A 61 — 62-iki 5%,-os kamatozó kötvényeit éveken meg éveken át nem tudta elhelyezni, kénytelen volt új hadsereget alakitani, azt a szükséges és a mostani kellékeknek megfelelő fegyverekkel ellátni; kénytelen volt új hadi hajókat építeni és a mi igen lényeges, Olaszországban az összes vasutak idegen társulatok kezében voltak. A mi kevés vasútja volt az államnak Piemontban és Sardiniában, azokat 1863-ban 200 millió írton egy társaságnak adta el, hogy legégetőbb szükségleteit fedezni képes legyen. Méltóságos urak! Itt nem holmi újságczikkek után beszélek, hanem saját tapasztalatomból, mert azon társaságnak, mely ezen vasutat kivette, élén állottam; igy tehát tudomásom van arról, a mi akkor történt És mit tapasztalunk most több éven át? Azt, hogy Olaszország rendes kiadásai és bevételei közt az egyensúlyt helyre tudta állítani; tapasztaljuk továbbá, hogy az eladott vasutakat megint visszavásárolta és hogy az idegen társaságokkal az ország egész területén oly szerződésre lépett, mely szerint ezen vasutak államosíthatok, sőt a hiányzó némely vonalat kiépítette, ugy hogy ma már majdnem egészen kész hálózata van. És tapasztaljuk végre azt is, hogy a valuta kérdését most két éve diadalmasan megoldotta. Még egyszer bocsánatot kérve, hogy ennyi ideig bátor voltam a méltóságos főrendek figyelmét igénybe venni, ezek után kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf: Engedelmet kérek, méltóságos főrendek, hogy mielőtt magam is megkísérteném a költségvetési előirányzatot megvilágítani, rövid visszapillantást vethessek azokra, a miket ö nagyméltósága volt szíves a ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Előttem szóló beszéde három főeivet tartalmaz ; az egyikben ecsetelni óhajtotta a nemzet jólétét, emelkedését és megvilágította az ipar fejlődését; a másikban a már létező egyensúlyt kívánta constatálni és párhuzamokat vont saját ..fmanciáink és más államok financiái közt; a harmadikban az agio kérdését vetette fel. Lehetetlen nem csodálkozni azon bő tudományt és a multak történetéből merített számos adaton, melyekkel ő nagyméltósága a ház ismereteit gazdagítani szives volt .azonban az égető kérdések megvilágositásában szerintem szerencsés nem volt. Azon összehasonlítás, melylyel a különbséget saját viszonyaink, saját fejlődésünk, s a szomszéd Bécs fejlődése, Berlin fejlődése, és az olasz financiák fejlődése között feltüntette, szerénységre utal, és mutatja, hogy egy állam a mely úgyszólván csak keletkező félben volt, mennyivel többet tudott rövid idő alatt megteremteni és mily messze vagyunk mi attól, hogy akár saját iparunk, akár pénzügyi helyzetünk elöhaladása ez irányban a jelen körülmények és az európai viszonyok által követelt lépést megtartsa. Az egyensúlyra nézve én ugy hiszem, hogy magának a kormánynak, magának a pénzügyi bizottságnak felfogása sokkal közelebb áll a valósághoz, mert a pénzügyi bizottság épen jelentésének végén hangsúlyozza azt, hogy az egyensúly helyreállítása érdekében, a legnagyobb takarékosságra vagyunk utalva, és hogy a terhek akkorák, hogy azoknak figyelembe vétele mellett óhajtandó, hogy az adók emelésétől tartózkodjunkA mi pedig magát az agio kérdését illeti, az mindenesetre nagy horderejű, igen fontos kérdés. a mely két szempontból fogható fel; az egyik: maga a valóságos egyensúly, az értékek és forgalomban levő pénz, az államháztartás létező egyensúlyának kifejtése, a jólétben való haladás, a mi viszonyainknak rendezése a külföld irányában. Ez az egyedüli mód, a mely akaratunkkal és akaratunk nélkül is helyreállitandja a valóságos csere értékét s az azt helyettesítő csereértékek közti egyensúlyt. A másik, az erre szükséges pénzalapnak beszerzése, a mely mechanikus kérdés, a melynek megvalósításáról akkor tanácskozni mikor megvalósítható lesz, igen szükséges, de jelenleg erről tanácskozni talán egy kissé időelőtti lenne. Azonban méltóságos főrendek, a pénz-