Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-93
136 XCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. már, de ma is fölemlittetett, hogy a mi hazunk napjai ezen rendszerben, mint most vagyunk? meg vannak számlálva; előbb-utóbb, talán nemsokára be fog következni e háznak reformja. Azon kérdést teszem fel magamnak, miként lehet az, hogy ebben az országban, a hol minden, azt lehet mondani átidomittatott, sőt fenekestőí felforgattatott, a mi házunk ma is úgy áll itt, mint »noli me tangere*, a tenger közepén megrendithetlen szikla? Ennek oka lehet a kormánynak s talán magának a képviselőháznak kíméletes óvatossága egyrészről, másrészről pedig talán az, hogy úgy tekintenek bennünket, mint utolsó maradványát a régi alkotmánynak; tisztelnek bennünket, mint >memento móri c-t, ha úgy tetszik; de vannak mások, a kik mintegy »malum necessarium*nak tekintenek bennünket, hanem e kérdésben az oroszlánrész mindenesetre a méltóságos főrendeket illeti, és itt van az ideje, hogy jó példával járjon elő. így járt el tárnok ő nagyméltósága is el mindig, a ki, midőn a képviselőháztól átjött törvényjavaslat tárgyaltatott, a hármas bizottságban minden összeütközést igyekezett elkerülni, és mindig azt mondottuk, hogy tekintsük a körülményeket, melyeket nekünk nem szabad mellőznünk, figyelmen kivül hagynunk. És mi történt, az, hogy mindeddig, majdnem körülbelől 30 év óta, semmi összeütközés nem történt. Ezen útról a méltóságos főrendek nem fognak letérni épen akkor, midőn arról van szó, hogy házunk reformál tassék. És most átmegyek egy, nem tagadhatom, kissé kényes kérdésre, melyet, tiszta lévén meggyőződésem, nem hallgathatok el. (Halljuk!) Mondám már, méltóságos főrendek, hogy nekünk egyetértés kell a parlamentben. De van nekünk más ellenségünk is. Nem vagyok diplomata, hogy lesz-e külfölddel összeütközés, azt nem tudhatom, hanem látom, hogy van egy oly ellenségünk, melyet épen oly kevéssé fogunk kikerülni, mint az átalános civilházasságot; van egy ellenségünk, melylyel szembe kell szállanunk, a melyet vagy el kell tiporni, vagy azzal kiegyezni. Azon időben, mikor deákul beszéltünk, ezt úgy neveztük: bellum nihil habentium, contra illos qui aliquid habent< ; azóta már olyan modern eszmék vetették fel magokat, mint a socialismus. Kit fenyeget ez legjobban? Bennünket, kik valamivel birunk. Nekünk tehát ellenségeket keresni és nem szövetkezni azokkal, a kiket az érdekegység összehoz, nem szabad, azaz magyarul kimondva: ne hajtsuk az antisemitismus malmára a vizet, mert ezzel csak a socialismust fogjuk erősíteni. (Helyeslések.) E kettő egy. Vagy kételkedik valaki ? Vegyük a pozsonyi eseményeket. A mint felvetette magát ott az antisemitismus, jöttek a socialisták mindenünnen és karöltve gyilkoltak, raboltak, ezt kétségbe vonni nem lehet. Berekesztem azzal, hogy hodie mihi, cras tibi! És vájjon, nem lesz semmi hatása ezen mai szavazásnak és nem lesz más következménye, mint a mi itt mondatott, hogy néhányan házasságon kivül fognak élni. Méltóztassanak elhinni, ezt valamennyi zsidó az Óceánon iúl és innen meg fogja érezni. Nem akarom itt említeni az eszlári esetet, a mely oly sok port vert fel, pedig csak egy csepp volt a tengerben s mégis mindenki azzal foglalkozott, a külföldön még inkább, mint nálunk. De ezt a kérdést elnyomta a birák függetlensége. Ha ez igy van, akkor magának a ten gernek gátat vetni, a dagályt megakadályozni a parlament kötelessége. A képviselőház megtette a magáét, rajtunk a sor, hogy most azt cserbe ne hagyjuk, és ne vegyük magunkra az ódiumot, hogy a mit ők jóvá akartak tenni, azt mi meg akarjuk semmisíteni. (Helyeslések. Mozgás.) Méltóságos főrendek! A popularitásra, a mint azt gyakran veszik, tudjuk mit. kell adni; de mikor egy ilyen szavazásra, mint a főrendeké, az egész művelt világ sajtója olyan elitélöleg szól, azt nem lehet ignorálni, mintha egy zuglap szólott volna. Kellemetes az, ha rólunk úgy beszélnek, mint a régi időből fenmaradt intézményről? ha ifjúságunkról oly becstelenitőleg beszélnek, mint a hogy merészelnek beszélni azokról, a kik jövőre helyeinket pótolni "vannak hivatva? Hát a méltóságos főrendek kellemesnek tartják, hogy ma toastiroznak reánk, mint az antisemitismus szövetségeseire? (Helyeslések.) Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, én arra megyek vissza, | a mit Szécsen gróf ő excellentiája igen helyesen
