Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-93

XC1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. 131 gyakorlati életben azok corrolariumait felölelni nem akarjuk vagy nem tudjuk, puszta speculatiók maradnak, ilyenekkei pedig politikát csinálni, kormányozni nem lehet. De meggyőződtem arról is, hogy a doctrinák férfiai nálunk ép oly kevéssé jó politikusok, mint egyebütt. Ilyesekkel szemben mondja egy helyen Macaulay, hogy a politika nem úgy készül, mint a theoriák és a syllogismusok, hogy a szoros következetesség csak a logikának tulajdona, de a politikában annyira nem létezik, miszerint hiába keresne akár a jelenben, akár a múltban az ember oly országot, melynek intézményei mindenben megfelelnek az átalánosan elfogadott theoriának. Ez tökéletesen igaz, mert a gyakorlati életben nem ép az a nagy bölcseség uralkodik, mely képes a legfinomabb theorémákat megfejteni, hanem az a kisebb bölcseség, mely számba veszi a viszonyokat és mindig azt teszi, a mit tenni kell. (Helyes'és.) Nem tudom, nem rejilk-e valami czélzatosság benne, de részemről nem igen tudtam felfogni az állam mindenhatósága elleni kikelés értelmét. Minden tiszteletem mellett, melylyel azok iránt viseltetem, a kik ezt oly gyakran felhozzák, én ebben egyebet nagy hangzatú phrasisnál találni képes nem vagyok. Mert voltakép ki ez az állam ? Hiszen az államot a complexum populi képezi, az állam a polgárok összesége, tehát az állam mi magunk vagyunk. Ki legyen tehát mindenható saját intézkedéseiben, ha nem önmagunk? Az állam minden hatalomnak egyedüli forrása. A ki abban hatalmat bir, azt csak az államtól nyeri és csak mint annak megbízottja gyakorolhatja. Tehát azért, mert van felekezet, mely a házasságot szentségnek tartja, mert azt csaknem valamennyi felekezet vallási szertartásával köti össze, mert morális jelleggel bir, ebből azt következtethetni, hogy az állam nem rendelkezhetik oly intézmény felett, melynek szálai belenyúlnak a magán és a közélet minden viszonyába, ez valóságos politikai ellenmondás. (Helyeslés.) Hiszen maga a vallás és annak kifolyása, az egyház, szintén morális és politikai intézmény, mégis ki fogja állithatni, hogy annak világi viszonyairól az állam teljhatalommal nem rendelkezhetik. Valóban ideje volna elismerni, hogy valamint az r államnak egyrészt semmi köze ahhoz, hogy ki mit hisz, nagyon is köze van ahoz, hogy ki mit tesz és nem tűrheti, hogy vallási tételek, vallási meggyőződések ürügye alatt bárki olyasmit cselekedhessen, a mi ai állam érdeke ellen van. Az állam pedig felekezeti álláspontra nem helyezkedhetik, ha ezt tenné, megszegné kötelességét, mely azt parancsolja, hogy egyenlő mértékkel mérjen minden polgárának. Ha pedig minden felekezet nézetéhez akarna alkalmazkodni, bizony czifra állapotok támadnának; nem is említve oly államot, melyben 60 és néhány felekezet van, hanem ha csak a minálunk létező 10 vallásfelekezet nézetéhez akarna alkalmazkodni. Hanem a mint áll az, hogy omnis potestas a Deo, úgy szintén áll az is, hogy az állam is morális és ethicai intézmény, tehát már mint ilyent sem illethet a jogfosztás vagy ép a jogeltiprás vádja; ez a mint eihice lehetetlen, úgy történelmileg sem valósult. A történelem lapjai bizony telvék a jogfosztások a jogeltiprások eseteivel, de tették az absolutismus, tették a hatalom bitorlói és — de mégis csak nagyon csekély részben — az anarchia, de maga az állam mint olyan nem tette. Elismerem én is azt, hogy az államnak kötelessége minden jogot tisztelni, de ennek oly értelmezést adni, .hogy az állam oly jogot is tartozzék tisztelni, mely reá nézve megszűnt hasznos lenni, sőt a mely káros is, ez oly monstruositas, melyet követelnie senkinek sem lehet. És a jelen esetben az állam ép ellenkezőjét teszi a jogfosztásnak. Elmondatott jobban, mint én azt tenni tudnám, hogy e törvényjavaslat egyátalában senkinek jogát nem érinti, ellenkezőleg jogot biztosit, jogot óv, mert érvényesíteni akarja azon jogokat teljes mértékben, melyeket az 1867: XVII. t.-cz. megadott akkor, midőn a politikai és polgári ostracismus utolsó maradványát eltörölte. De kicsinyeljék bár, én azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslatnak, mely actualis értékkel bir, van igen nagy politikai jelentősége is. Méltóságos főrendek! Sohse bántott engemet semmiféle antisemita viszketegség. Gonosz hóbort biz ez, de hasonló, sőt ennél roszabb hóbortok is voltak már a világon; füstbe men17*