Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-93

XCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 129 gyakorlat a képviselőház eljárása mellett szól; de méltóztassanak megengedni, hogy a ma létező különbségeket jelezzem. (Halljuk!) Akkoriban, mikor az országgyűlés a koronával és ő Fel­ségével csak felírások utján közlekedett, midőn a kormány csak leiratok által nyilvánította véleményét és midőn ezen leiratok és feliratok nyomán a törvények az országgyűlés végper­czében csak concertatio ^utján szerkesztettek; akkoriban, midőn — és ez a fő indok — csak minden harmadik esztendőben volt törvénysze­rüleg országgyűlés és igy az országgyűlések rendes tartamát hozzászámítva, egy meg nem oldott kérdés négy—öt évig is várhatott, mig törvényhozási megoldás alá jutott: akkor ezen izenetváttásoknak és visszaküldözéseknek volt politikai értelme. Hozzáteszem mindazonáltal, hogy visszaemlékezve azon időre s tekintve hazánk törvényhozási történelmének még ré­gibb időszakait is, meggyőződtem arról, hogy ezen kölcsönös izenetváltások igen sok kérdé­seket elmérgesitettek, de alig oldottak meg egyet is. Az angol parlamentnek azon szokása, hogy ugyanazon ülésszakban egy elvileg elve­tett törvényjavaslat többé tanácskozás alájnem kerülhet, mély politikai bölcseség és lélektani mérlegelésnek az eredménye, (ügy van! jobb­felöl.) Igaz, hogy- Angliában is, valahányszor az indulatok nagy hullámokat vernek, a főrendi­ház állása e tekintetben megtámadtatik és az a nézet kerül fölszinre, hogy a főrendiháznak engednie kell minden oly kérdésben, a hol a korona a ministerium által, egyetértve a kép­viselőházzal, már határozott. De ugy látszik, azt Angliában igen sokan érezték — ez eset­ben megtámadok elfelejtkeztek arról, hogy miután alkotmányos államban a kormányzó hatalom csak oly előterjesztéseket tesz, a me­lyekre nézve vagy a képviselőház bizalmát birja, vagy hozzájárulását bizton remélheti, ennek következtében minden ministeri előterjesztés, mely a főrendiház elé kerülne, válhatatlanul elfogadandó lenne, a nélkül, hogy az iránt ellenvetés lenne emelhető. Az angol eseteket, midőn a főrendiház irányában némi pressio gyakoroltatott, a mes­tani esettel összehasonlítani nem lehet. Te­kintsük például a reform-bili mozgalmat, mely FŐRENDI NAPLÓ 1881—84. II. KÖTET. 1783-tól 1832-ig majd élénkebben, majd gyen­gébben szüntelen a napirenden állt, és ellenzői­ben ép ugy, mint pártolóiban mélyen gyöke­rező meggyőződéseken alapult: és erről azon­nal meggyőződünk. Méltóságos főrendek! Igen sok combinatio és magyarázat csatoltatott azon vélemény-ellen­téthez, mely e kérdésnél a képviselőház és a főrendiház különböző árnyalatai közt fejlődött. Csak egy magyarázat szoríttatott háttérbe és egy indokot nem ismertek föl, s ez az, hogy mindnyájan a dolog természetéből merített tiszta, tárgyilagos meggyőződésből indulunk ki. Erre a térre kell állnunk; e téren az ellentét minden szenvedélyességét elveszti, mert a dolog természetes állásának és a törvényhozói köte­lességnek alapján nyugszik a magyarázat. {Ugy van !) Politikai életünk utolsó korszakában, mely éveken át átmeneti korszak volt, és sok te­kintetben most is az, mindig azon meggyőző­désnek hódoltam, hogy az ugyanazon közjogi alapon nyugvó véleményárnyalatok szervezett párttusájáriak és a hatalmi harcznak a lehető szűk körre kell szoríttatnia. Késztetett ezen meggyőződésre azon tekintet, hogy viszonyaink consolidatiója a kormányhatalom gyakorlatának lehető folytonosságát és stabilitását igényli. Ehhez szabtam fellépésemet nemcsak előre­haladt korom és szerény politikai állásomnál fogva, hanem mély meggyőződésem alapján. Mert ha minden becsületes véleményeltérés valamely kormányjavaslattól vagy a képviselő­ház nézetétől még a törvényalkotás terén is már hatalmi harcznak tekintetnék, akkor, mint minden túlcsigázott elv esetében, megdönteínék azon alap, melyen a jelzett elv egyedül ér­vényesülhet, {Helyeslés a jobboldalon.) és el­némíthatnék minden ily esetben a vélemények szabad nyilvánulhatása és leszállittatnék azon törvényhozói tényezők jelentősége, melyeknek szabad működése az állami alkotmányos élet mellőzhetetlen feltétele. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Ezekből kiindulva, ismételve ki kell jelen­tenem, hogy múltkori szavazatomhoz ragasz­kodva, a törvényjavaslatot az átalános tárgya­lás alapjául el nem fogadhatom és a méltóságos 17

Next

/
Thumbnails
Contents