Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-92

122 XCÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. lássanak belenyugodni, hogy nem bánom, szombaton vagy hétfőn, de nem hogy holnap tárgyaltassék a javaslat. {Helyeslés balfelöl. Zajos felkiáltások a jobboldalon : Holnap !) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk! bal felöl.) Én a magam részéről természetesen csakis azon szempontból kérek szót, mert óhajtanám, hogy ezen tárgynak érdemleges tárgyalása egymás után felvetett előzetes kérdések feletti talán némileg hevesebb viták által ne veszélyeztessék, ne koczkáztassék. Őszintén megvallom, a főrendiház, szabályait tekintve, — mert bocsánatot kérek, minden házban csak a saját szabályaira és saját praecedenseire lehet hivatkozni, nem pedig más háznak a szabályaira és más háznik a praecedenseire, — nem zárkózbatom el az elől, hogy a szabályszerű három napot kirekeszteni kétségtelenül csak sürgősségi inditványnyal lehet; {U<jy van! bal felöl) ez iránt kétség nem lehet. És méltóztassanak megengedni, a házszabályokon elkövetett minden, nem akarom mondani, erőszak, de az azoktól való eltérés minden tanácskozó testületenmegboszszulja magát. (Ugy van! balfelöl!) Azt hiszem tehát, hogy ha méltóságos főrendek a három napot ki akarnák rekeszteni és i'llenkező nézetek merülnek fel, erre sürgősségi indítvány volna szükséges. (Ugy van! häfdöl.) De ismétlem, felszólalásom czélja, a meny. nyíre lehet, élesebb összeütközések elkerülésére halni es ámbár én a magam részéről ezen törvényjavaslatot oly fontosnak tartom, hogy teljesen indokoltnak tekintem azok kívánságát, kik hétfőre akarják a kitűzést, de ha azon előttem kitűzött czélnak szolgálhatnék, hogy ezen kérdés ne képezzen ismét összeütközést, akkor arra kérném a méltóságos főrendiház tagjait, hogy a két megtett indítvány, a péntek és a héttő mellőzésével közakarattal méltóztassanak az elnök ur által proponált szombati napot elfogadni. [Helyeslés balfelÖl. Felkiáltások a jobboldalon: Ma!) Appotiyi György gr.: Csak azért szólalok fel. mert kettő ellen kell tiltakoznom. Áz ellen, hogy ez lovagiassági kérdés, amit gróf Andrássy igen tisz'elt barátom mondott és a minek az indokolásai nem értem, mert az, hogy az újságokban az vau mondva, hogy 15-én fog e kérdés tárgyaltatni, reánk nézve irányadó nem lehet, hacsak az újságok hivatalosan nem tették azon jelentést, s inspirálva nem voltak; mert máskülönben azon nehézséget, melyet Andrássy Gyula gróf említett, hogy mert az újságok 15-re tűzték ki a tárgyalást, ezt most lovagiatlan volna holnapra kérni, el nem ismerhetem. De ép ugy ellenvéleményemet nyilvánítom a ministerelnök ur abbeli nyilatkozatára vonatkozólag, hogy itt eltérés történik a szabályoktól. Bocsánatot kerek, ezen szabályok erre vonatkozó foglalatát igen bölcsnek és méltányosnak tartom, de nem teszem fel, hogy egy alkotmányos testület minden ok nélkül korlátozná a maga tanácskozásának szabadságát. Tenné ezt pedig akkor, ha oly ügyekre nézve, melyek tanulmányozva, átgondolva, tárgyalva voltak, ugyanazt kívánná, a mi egy egész új kérdésre nézve szükséges; igy tehát úgy gondolom, hogy a szabálynak nem betűjét, hanem annak ezélját és szellemét kell tekinteni. Méltóztassanak megengedni, nem azt mondtam én, hogy mert a képviselőház igy járt el a dologban, ezt, mint reánk nézve szabályt utánozni kellene; hanem azt mondtam, hogy a képviselőház is tanúságát tette annak, hogy a tárgy nem új tárgyalásra, nem új tanulmányozásra való, hanem azt már tanulmányozottnak és tárgyaltnak tekintette. Én legalább azt gondolom, hogy minden törvénynél és minden szabálynál mégis talán inkább annak szellemére és belső értelmére, mintsem betűjére fektetendő súly. Én csak e két dolog ellen akartam tiltakozni. Hogy a tárgyalás holnap, vagy szombaton történjék-e az reám nézve teljesen közönyös. (Zajon fölkiáltások: Ma! Holnap! Holnap! Szombaton! Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Ezen felkiáltások után nem fogom kimondani a határozatot. Méltóztassanak a méltóságos főrendek határozni egyik vagy másik irányban, de a kölcsönös méltányosság szempontjából, tekintve, hogy a tárgyalás 14-ikére számíttatott, kérem, méltóztassanak bele nyugodni abba, hogy az talán 12-én történjék és ennélfogva én is újra bátor vagyok ajánlani a méltóságos főrendeknek, hogy a tár-