Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-91

9G XCÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS intézkedésnél, melyet a kormány a törvényhozásnak ajánlott, különös figyelemmel volt. A mit ő méltósága felemiitett, hogy egyik nagy baj, melynek orvoslását a kormány figyelmébe ajánlja, a mezőgazdasági hitel rendezése, ezen kérdésnek megoldása csakis törvényhozás útján alig volna lehetséges. Ha a törvényhozás egyedül és centralizálva akarná ezt megoldani, a vidék ennek kevés hasznát fogná venni. Megemlítette maga is az utat, melyet követni kívánatos, hogy az egyes vidékek bójáin segítve legyen. Igenis, az öntevékenység terén, a szövetkezés útját kell követni, s ezt istápolni az annak útjában álló akadályokat elháritni igenis a kormány feladata, de magát a bajt alapjában orvosolni tisztán a törvényhozás utján alig lesz lehetséges. Azt is méltóztatott felemhtni, hogy egyik akadály a telekkönyvek rendezetlensége. E nehézséggel, mely fennáll, a kormány nemcsak foglalkozik, de az ez iránti előterjesztés már kész ; mert csakugyan nagy baj, hogy nemcsak kéthárom átíratás nem történt meg és már egy harmadik kézen van a birtok, de a birtokváltozások évtizedeken át nem vezettettek keresztül a telekkönyvekben. Ezen kérdést leghelyesebb úgy rendezni, hogy a kataszteri új ivek elkészítésével egyszersmind a birtoktelekkönyvek is rendbe hozassanak és a kormány legközelebb abban a helyzetben lesz, hogy erre nézve előterjesztést tehessen. (Helyeslés.) Áttérve most Lípthay Béla báró felszólalására, ő méltósága a kormány ellen és különösen én ellenem azt az erős vádat emelte, a mit — meg fog bocsátani a méltóságos ur — el nem fogadhatok, hogy a kormány ezt az adóemelést is csak azért kívánja, hogy az abból származó jövedelmet felhasználhassa más czélokra, mint a melyekre a törvényhozás rendeli. Megengedjen a méltóságos úr, ezt a kormány nem szokta tenni, nem tette és ezentúl sem fogja tenni. A kormány kezeit megköti az állami költségvetés, és méltóztassanak a zárszámadásokból meggyőződést szerezni, vájjon átlépte-e a kormány azon határokat, amiket eléje a törvényhozás szabott. Ha van ő méltóságának ellenvetése a költségvetés egyes tételei s különösen annak beruházási tételei ellen, ugy méltóztassékc részbeni kívánságait a költségvetés tárgyalása alkalmával érvényesíteni és ha a méltóságos főrendek nem szavazzák meg az illető tételeket a költségvetésben, ugy nem is fognak azok felhasználtatni: de ki keli még egyszer jelentenem, hogy a méltóságos ur által felhozott vádat magamra és társaimra nézve el nem fogadhatom. Emiitette a báró úr ő méltósága azt is, hogy a kormány nagyon hibás vasúti politikát folytatott és felemiitette a többek közt aTis?avidéki vasutat, hogy ez ma mennnyivel kevesebbet jövedelmez, mint mielőtt az állam átvette. Hát azt látom, hogy ő méltósága a zárszámadásokban igen nagy jártassággal birhat, mert képes azokból kiszámítani azt, hogy a volt Tiszavidiki vasút mennyit jövedelmez jelenleg; holott megvallom, sem én, sem számvevőségem nem volna képes kiszámítani most azt, hogy a Tiszavidéki vasút mennyit jövedelmez, mert annak jövedelme nem számoltaíik el külön a többi államvasút között. Meglehet, hogy ezen vasút ma esetleg kevesebbet jövedelmez, de akkor ennek az oka az, hogy a tarifa leszállittatott. És e tarifaleszállítás kinek a javára szolgált? Szolgált tisztán a termelők javára, történt az a mezőgazdaság érdekében, melynek terményeit ma olcsóbban szállíthatják a fővárosba és a központba. Ezt, azt gondolom, a kormánynak hibául felróvni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Felemiitett ő méltósága egy csekélyebb dolgot is, de a mire mégis kötelességemnek tartom reflectálni. Ez a mezőtúr - szarvasi szárnyvasut. Ha ennek építése miatt is a kormányt akarja a méltóságos úr hibáztatni, ugy arra kérem, méltóztassék előbb megismerkedni a dologgal. A mezőtúr-szarvasi szárnyvasutat először nem is az állam építtette, hanem létrejött az a Tiszavidéki vasúttársaság és Szarvas városa között annak idején kötött szerződés alapján, a melyet a kormány csak jóváhagyott. Hogy e szárnyvonal jövedelmezősége csökkent-e vagy nem, mióta a Tiszavidéki vasutat az. állam vette át, arról nem akarok szólani, hanem a dolog úgy áll, hogy igen sok város és törvényhatóság részéről tapasztaltuk azt, hogy