Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-68
LXYIIÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. 439 történjék, hogy a mit a szülék becsepegtettek j a gyermek gyengéd sziveibe, minek tovább ápoló, nevelő fejlesztését és megszilárdítását az iskolától méltán várják és a melybe vallásos érzelmeiknél fogva és bármely felekezethez tartoznak is, kívánják ezt megerősíteni és ápolni, hogy ez más szentségtelen kezek által ne érintessék és ezen bennünk létező hajlam mintegy elfojtassék. Azt hiszem, hogy tökéletesen kezet foghatunk mindnyájan, kik keresztények vagyunk. Ne engedjük, ne kívánjuk iskoláinkat elkeresztényteleniteni (Tetszés.) és méltóztassanak megengedni, hogy igenis van egy európai áramlat, a mely talán bizonyos titkos társulat szövetkezésén alapszik, mely mindenütt arra törekszik, hogy minden vallási érzelmet teljesen elfojtson. Ez ellen azt tartom, vállvetve kell munkálkodunk s azért azt mondom, hogy a kisebb iskolában a 4., 5. osztályban ennek az oktatásnak magával a neveléssel szoros kapcsolatban kell lenni. Nem ajánlanám s nem is czélravezető, — ezzel is, mint külföldi termékkel a Thun-rendszer által ajándékoztattunk meg — hogy az alsóbb iskolában számos tanár felváltva igyekszik megismerkedni azon elemi dolgokkal is, a melyekre vonatkozólag azt hiszem, hogy egy egyén legfeljebb két tantárgy ismertető alapelveit taníthatja czélszerű foganattal, Azon kívül méltóztatott még felemlíteni, a mit nem fogadhatok el, hogy tudniillik a legfőbb baj mindazon sűrűn mutatkozó tünetei a depravatiónak, a minek mindennap szemtanúi vagyunk, oka, mint mioister ur monda, a tudatlanság. Én ennek ellenében azt mondom, hogy ennél sokkal nagyobb baj a féltudósság, mert ez, a mi pedig ép ezen rendszer szerint igen könnyen meggyökerezhet és bőven burjánozhatik, szüli azon következményt, hogy a félelvekkel és külön helyeken szerzett zagyvalékkal biró emberek bizonyos proletariátust képeznek, mely sokkal veszedelmesebb, mint azon jóindulatú magyar ember, ki semmi mást nem tanult, mint irni és olvasni, ki békében saját sorsával, szánt és vet. (Helyeslések) Áttérek most egy más dologra, de azt sem fogom hosszasan fejtegetni, mert némileg már megfeleltem arra, mit felvetni méltóztatott, midőn a kormány, az állam jogát subdistinguálíam a kegyúr jogától. Miután ezt ő excellentiája hozta fel, én fősúlyt helyezek rá, s ez által magamat a főméltóságú püspöki karra] és teremen kívüli nagyszámú hivőtársaimmal solidaritásban lenni érzem. Egyet akarok még excellentiádnak megjegyezni arra, hogy azzal kivan bennünket megnyugtatni, hogy ő majd kegyeskedik ez ügyekre nézve oly intézkedéseket tenni, melyek a jogos és méltányos kívánalmaknak, illetőleg félj aj du]ásóknak eleget tesznek. Etekintetben, és bocsássa meg, ha azt mondom minden sértés nélkül, hogy ő a Beschwichtigungshofrath szerepét ölti fel; a jövő isten kezében van, már mindketten hajlott korban vagyunk és elébb oda jutunk Horatius mondata szerint: >quo pius Aeneas, quo divus Tullus et Ancus, pulvis et umbra sumus*. Én meghajlok az ö jóindulata előtt, s abban kételkedni egy pillanatig sem kívánok. De excellenfiád helyébe egy más, kevesebb jószívűséggel és méltányossággal biró férfiú jöhet, és mi ki leszünk téve annak, hogy az egyház és állam közt viszályok merülnek fel, a melyeknek én a törvény utján előre kiegyenlítését hasznosabbnak találnám. Recondescálnak akkor a bajok. és méltóztassanak megengedni, hogy én soha semmit kevésbbé nem szeretek, mint azt, ha a vallásfelekezetek között a viszonyoknak elintézése vagy a kormány és a vallásfelekezetek közötti kérdések eldöntése forog országos tanácskozások szőnyegén. Nem mondom, hogy e kötelességet nem teljesítjük, hiszen azt gondolom, hogy ha — a mitől a mindenható mentsen, meg, hogy nálunk ily bajok valaha támadni fognak —• a szükség ezt kívánná, akkor bizonyára azon földi javaktól, melyeknek birtoklására a mi egyházi férfiaink némelykor e helyütt emlékeztetnek, vajmi könnyen megválnának, (Mozgás) és követni fogják a szükség perczében sok dicső elődeik nyomait, >et tunc signnbimus praeclarum sanguine causum, autnostrapopulis mens redibit ope« és ez esetben mi xilagi hithű hivők is hozzájuk sorakozunk; (Ieís2és.) ; mindenesetre bármit rendeljen, a mindenhatónak mindig áldással fogadandó végzetébe velők osztozni fogunk. (Tetszés.)
