Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

435 LXVII1. ORSZÁGOS ÜLÉS. szenvednek, ezzel szemben nem lehet másfelől azt mondani, hogy minden maradt ugy, a mint volt. Méltóztassanak megengedni, hogy elébb egy subdistinctiót tegyek, mely tudom, hogy nem mindig és mindenütt talál teljes méltánylásra. Ha a felügyeleti jogot tekintjük, akkor ebből következőleg a fejedelem nem tulajdonithat magának más jogot egyik felekezet irányában, mint a másikkal szemben. Ebből tehát bizonyos állami jogot következtetni nem lehet. (Egy hang jobbfelöl: Ugy van!) Igenis, megengedem azon feltétlen bizalomnál, pietasnál fogva, melylyel koronás királyunk irányában minden idő és körülmény közt viseltetem, igenis van felséges urunknak kegyúri, legfőbb patronatusi joga. Ezen jognál fogva meghajlunk bizonyos, reánk nézve megszorító intézkedések előtt, de csak annyiban, a mennyiben ezen jog legelső forrása és nem az állam, és nem a kormány által követeltetik. (Egy hang jobb/elöl: ügy van!) Méltóztassanak megengedni, ő Felségének azon jogát, a mely joga törvényes örökösödési jognál fogva illeti, mely a koronázás által legnagyobb szentesítését nyeri, mielőtt még az ország törvényeinek megtartására esküszik, leteszi a koronázás előtt azon esküt, hogy a mi egyházunkat, melynek fővédnöke, jogaiban, szabadságaiban védeni fogja. Ez nekünk oly nagy garantiát nyújt, melynél fogva én az ő Felsége által — de esakis az ő közvetlen felügyelete alatt — gyakorlandó megszorításokba belenyugszom. Hogy ki által gyakorolja e jogot, az ő Felségének szabad elhatározásától függ, csak hatalmát nem ismerhetem el a ministernek e jogok gyakorlatára ugy, mint ő Felségének. Kijelentem, nem azokra nézve, melyek az állam természetéből folynak, de ama jogokra nézve, melyek kegyúriak, csak mint delegált hatalom működik, s nyer jogot a felelős minister, e jog ő Felségének biztosítva és fentartva volt. Méltóztassanak figyelembe venni az 1848-iki törvényeket, melyek e részben a legbiztosabb fonalul szolgálnak; a püspökök és apátok kinevezése ő Felségének van fentartva, mint a legfőbb kegyúr joga és nem mint az államfőé. Megkérdezhet bárkit ő Felsége — tanácsosainak megválasztásánál, megszorítva Dincs, — de ezen jogot nem a kormány, nem az állam, hanem a főkegyur gyakorolja. (Helyeslés a főpapok sorában.) És hogy mennyire figyelemmel kell lenni erre az ügyek törvényes elintézésében, méltóztassanak megengedni, hogy az 1848-iki törvényre hivatkozzam, melynek számát nem idézhetem, mert meg kell vallanom, mindenben jobb emlékezetem van, mint a számok idézésében-E törvény kimondja,hogy a magyar királyi egyetem a magyar vallás- és közoktatási minister felügyelete alá helyeztetik, annyiban tudniillik, a mennyiben előbb a helytartó-tanács felügyelete alatt állnak.Milett később e törvény magyarázata és következménye ? Az, hogy ma a királyi egyetem a maga eredeti természetéből kivetkeztetve, dekatholizáltatott. E részben fenn vannak sérelmeink és fentartjuk mindazon alapítványokra, melyekből alapíttatott. {Helyeslés a főpapok sorában.) Ezt csak közvetve kívántam például felemlíteni, hogy mily nagy elővigyázattal kell eljárni azokra nézve, melyek eddigelé mintegy függőben maradtak, de most törvénybe iktatni szándékoltatnak. Azt kell tehát tekintetbe vennünk, a miről itt többször volt szó, s tán a vallás- és közoktatási minister ur ő nagyméltósága is azon nézetben van, hogy reánk nézve minden marad a régi állapotban. Méltóztassanak megengedni, ha én ezen törvényes állapotra vonatkozólag, melynek magyarázatára visszatérek, a mely törvényes állapot megelőzte az 1848. előtti időket és mely idő óta újabb, az iskolai rendszerre vonatkozó törvény nem létezett, azt kell mondani, hogy azt a mostani állapot nem hogy ameliorálta volna, hanem vitiálta és deteriorálta. (Egy hang jobb felöl: ügy van !) Azt méltóztatott mondani és világosságba helyezni a haza iránti érdemekben megőszült barátom Vay Miklós báró koronaőr ő nagyméltósága, ki a helytartótanácsnak egyik legkiválóbb és legfényesebb tagja volt, hogy ott volt az a studiorum commissio, melyben nem csak a mi vallásunkból, de másokból is ültek, és hogy nem elhatározólag, hanem előkészitőleg működtek, a mennyiben munkálatai, a melyek minden felekezetre kiterjesztettek, vétettek mérlegelés alá, mig ugyanazon testületnek még bizonyos mellékhivatása is volt, tudniillik a könyvek átvizsgálása. Ez egy előkészítő testület volt,