Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

422 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Milyen homéri kaczajra fakadna Német­ország, ha ott valamely politikusnak eszébe jutna azt állítani, hogy az államnak nincs joga ahhoz, hogy a nyilvános tanintézetek érett­ségi vizsgálataihoz biztost küldhessen. De a schulvereinisták szerint a mi a németnek jogos : az a magyarnak nem méltányos. Ebből a >gründlich< logikából szintén nem kérünk. (De­rültség.) A harmadik nagy sérelem az: hogy a középiskolák tanárainak vizsgálatot kell tenni, még pedig tiz év lefolyása alatt magyar nyel­ven. Vizsgálatot kell tenni 1 kérdi csudálkozva a civilizált európai ember, — tehát eddig nem tettek? (Derültség.) Valóban nem! Ez mind­ekkoráig luxus volt. Hogy csakugyan az volt, kitűnik abból, hogy az országban oktató taná­rok felének nincs diplomája. Ha a tógátusnak eszébe jutott, hogy atheológiát szegre akasztja, (Derültség.) s elmegy physikát tanítani, senki sem akadályozhatta meg nemes szenvedélyének kitörésében.(Dera^s^r.) Nem kellett ehhez diploma, csak bátorság. (Derültség.) Most a tanárnak qualificatiója isiegyen ? — Ez égbekiáltó bűn ! — És az ország törvényes nyelvét is ismerni tartozzék? Ez már vérlázító, ezért csakugyan háborút kell indítani Magyarország ellen. (De­rültség.) Egyszer jogosult itt a gúny, méltósá­gos főrendek, mert itt valósággal el lehetínon­dani, hogy: >difficile est satyramnon scriberec. Ez a magyar nyelven való vizsgálat annyira kivette sodrából a nagy szász nemzetet, hogy az »Áugsburger Allgemeine Zeitung«-ot, a vén kávénénikét (Derültség.) hivta segítségül, ki nentimentalis lelkének gyötrő fájdalmát a követ­kező kenetes kifakadással igyekszik enyhíteni: »A Kárpátok tövében fekvő német szigetekről ;í haldoklók gúnyos éneke hangzik át a német hazába! A hullámok emelkednek; a virágzó mezőket nem sokára elhoritják iszapukkal. (De­rültség) A német óriás e jajhangok hallatára szivgörcsöket kap s minden idege rángatódzik. A német lassú nép, s neki szokott annak, hogy az idegennél a jog látszatát többre becsülje, minthogy saját jogának tiszteletét követelje. De a német egyúttal kitartó nép, és a német bosszú nem veszett ki vérünkből. Háromszor jaj a bűnösnek, a ki a szörnyű bosszút fel­éleszti, bilincseiből felszabadítja ! Az nem me­nekszik meg a büntetés elöl! A német pedig, a ki még most is védeni meri a magyart, nem érti többé nemzetének szavát!* Valóságos »Circumdederunt me«, (Derültség.) csakhogy nem fakad sírva tőle senki, hanem mindenkit mosolyra ingerel, (ügy van!) Sok ilyen szemenszedett, örökbecsű arany­mondatot idézhetnék, mert szász barátainknak elismerésre méltó, ernyedetlen szorgalma, alapos míveltsége következtében egész irodalom fejlődött ki ebben a nemes irányban ; azt hiszem azonban, hogy elég lesz ennyit megtartani az utókor épülé­sére. (Derültség.) A mit a szász urak állitanak a tör­vényjavaslatról, az—a mint mindenki tudja — homlokegyenest ellenkezik az igazsággal. (ügy van!) A tör vényjavaslat sem hitfelekezetektől, sem nemzetiségektől, sem többet sem kevesebbet nem kivan: mint a mennyit a magyar állam érde­kében követelni tartozik. Nem kivan mást, mint azt, hogy a középiskolák ugy legyenek szer­vezve, hogy a fiatalság megtanuljon magyarul; s hogy a tanítók annyira képesitettek legyenek : hogy az oktatást abban az irányban meg­adhassák, (ügy vem!) Hogy a szászok természete az igazság elferdítése, a cselszövés, a denun­ciatió —• arról mi csakugyan nem tehetünk; nem mi neveltük őket;— saját erényeik ragyo­gása ez. Senkinek sincs kifogása az ellen, hogy a nagy szász nemzet kultúrája továbbra is virá­gozzék, hogy a német nyelven való tanítást folytassák, hogy Németországgal fentartsák közösségüket, hogy a jó viszony fenmaradjon a magyar és német elem között. Meg lehetnek róla győződve a német tudósok, hogy nincs az egész országban józan gondolkozású ember — akármilyen párthoz tartozik — a ki a szellemi kötelékeket el akarná szakasztani, melyek ezer év óta hozzáfűzik nemzetünket, művelődésün­ket a német kultúra fejlődéséhez, (ügy van!) Minden művelt ember tud az országban németül, gyermekeink, már kicsiny korukban észak-német­országi nőktől kapják nevelésüket, hogy a nyel­vet tökéletesen magukévá tegyék, hogy idő multával mentül többet szerezhessenek a német műveltség dús kincstárából, melyet a szorgalom és kitartás véghetetlen gazdaggá tett; — ifjaink

Next

/
Thumbnails
Contents