Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-5

V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 27 történt* kifejezést sző szerint vette a ministerelnök ur, és azt akarta magyarázni, hogy igenis történt valami, tehát az állítás nem áll. Hogy hat évi sáfárkod ás alatt semmi sem történt volna e tekintetben, azt hiszem, hogy Keglevich gróf ö méltósága sem hitte. Hiszen tudjuk, hogy a hol a belügyministeriumnak évenkint 60—70,000 száma van, a közigazgatásban történik valami; de hogy az a mi a közigazgatásban mindeddig történt, nagyon üdvös nem volt, azt ő maga is elismerte; hogy történt, azt a ministerelnök úr kiemelte, de hogy jó] történt-e, azt nyilt kérdésnek hagyta. És azokra vonatkozólag^ a melyeket kijelentett, hogy nézete szerint jól történtek, mivel igazolta? Azzal, hogy az adók pontosabban folynak be. Tehát a közigazgatásban eddig történt működésnek egyetlen gyümölcse lett; hogy az adók pontosan befolynak. Ha a pénzügyminister úr tette volna e nyilatkozatot, beértem volna azzal, hogy ö a saját ressortjába tartozó haladással megelégszik, de hogy a belügyminister a közigazgatási reformban nem keres mást, mint az adók pontos befolyását, azt, megvallom, azon állásomnál fogva, melyet mint ellenzéki tag e házban elfoglalni szerencsém van, a ministerelnök úrról nem tettein volna fel; mert azt hiszem, hogy ő a közigazgatásban messzebb ható befolyást akar érvényesíteni és tudja, hogy a közigazgatás nemcsak az adók rendes behajtásában, nemcsak az egyes rendeletek helyes lajstromozásában, nemcsak a sok szabály kellő tekintetbe vételében találja a kellő figyelembevételt, hanem magasabb szempontban, épen azon magasabb szempontban, melyet igen t. barátom Keglevich István gróf is felemiitett, hogy t. i. 5 a közigazgatás reformja által kívánja emelni a közérdeket ugy a közigazgatás terén, mint kivan megnyugtatást szerezni az illető közadózók számára, s nekik, az általuk tett nagy áldozatokért némi kárpótlást és viszonzást nyújtani azon gondoskodásban, melylyel irántuk egy kormány tartozik, melynek hivatása első sorban a közadózók érdekeit képviselni. De hisz felemiitette a ministerelnök úr még azt is, hogy a közigazgatásnak épen az ő ressortjába vágó egy másik terén nem történhetett talán annyi, mintsem igen t. barátom óhajtotta volna. De hisz ha történnék, bizonyosan nern lenne tetszésére a méltóságos uraknak annyiból, a mennyiben ez által az adózásnak mintegy fokozása eszközöltetnék. Ugyanis rámutatott, hogy a közmunkák rendezésének nagyon természetes következése az, hogy sokan, a kik eddig nem fizettek, fizetni fognak, és mintegy intve intett, hogy ezen kérdésre vonatkozólag ne igen keressük a törvényhozási renfezést, mert ezzel újabb teher rovatnék reánk. Én azt hiszem, sem ő, sem a méltóságos főrendiház bármely tagja az igazságos kirovás ellen kifogást tenni nem fog; de igenis kifogást tesz akkor, ha a kirovás igaztalanul történik, vagy az e czélra történt befizetések másra fordíttatnak és hogy ha az óriási munkaerő, mely e czélra fordíttatott, nem üdvösen ruháztatik be és használtatik fel. Ebben áll a. közmunka-reform; nem abban tehát, hogy a ki a teherrel tartozik, le ne rója, hanem, hogy a teher méltányosan kirovassék és kellőleg felhasználtassák. Ez az, a mi nem eszközöltetik, és ez csak egy csekély része a közigazgatás terén tapasztalt hiányoknak. A pénzügyre vonatkozólag felemiitette és kitüntette a t. ministerelnök úr, hogy közgazdaságunk emelésére is sok történt. Igaz, hogy történt; de azoknál, a mik történtek, kérdés: vájjon az újabb megterheltetések arányban állanak-e amazokkal; vájjon azon annyiszor chablonszerüleg felemlített »közvagyonosság emelkedése« csakugyan tény-e? Meglehet, hogy azok, a kik a fővárosban laknak, látván a palotaszerű építkezések egymásutáni emelkedését, ebből a közvagyonosságnak fokozódását következtetik; de épen, ha vannak itt olyanok, kik arra vannak utalva, hogy a fővárosban éljenek, ezek részéről azon felfogást, hogy a közvagyonosodás emelkedett, ezen téves nézetet megengedhetőnek tartom. De mit mondjunk akkor, ha épen a belügyminister úr. a ki nem csupán a fővárosban történtekkel, hanem az egész országban tapasztaltakkal foglalkozik, ha épen ő mondja azt. hogy a közvagyonosodás az országban, emelkedett, hol pusztulást és szegénységet tapasztalunk naponkint? 4*