Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-5

V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 25 emelni, hanem az egységtételeket szigorúan és a törvény utján behajthatókká kell tenni. Hogy pedig akkor ezen ezímen épen a birtokos osztálynak terhei fognak növekedni: mindenki tudja, a ki a mai közmunka-viszonyokat ismeri. E kérdést tehát, azok közé sorolni nem lehet, a melyeket újabb áldozatok és megterheltetések nélkül lehetne megoldani. Miután pedig ő méltósága is folytonosan az átalános elszegényedésre és a terheknek túlságos nagyságára mutatott: ezen szempontból e kérdés nagyon is meggondolandó. A mennyire az én tudomásom az ezzel szakszerűleg foglalkozó kormánytag nézeteire nézve kiterjed, s a menynyiben saját igyekezetemet is képezi; ezen törvény megalkotása hosszú ideig mi miattunk elhalasztalni nem fog. A törvényhozás bölcsességétől fog függni a felett annak idejében határozni. A főrendiház újjászervezését illetőleg és ezt már a múlt ülésszakban volt alkalmam jelezni, — ismerem annak mind fontosságát, mind nehézségeit. Ezen tárgyról bővebben szólni, azt hiszem, részemről sem volna helyes. Én csak az iránt biztosithatom a méltóságos főrendiházat, hogy mielőtt a kormány ez iránti javaslatát elterjesztené, a maga részéről szándékozik épen ezen főrendiház tagjaival e dolgot megbeszélni és e fontos kérdés minden oldalról való megfontolása után terjeszteni elő javaslatait. (Helyeslés.) Most csak azt teszem még hozzá, hogy a nélkül, hogy annak kutatásába akarnék bocsátkozni, vájjon lehet-e czéíszerűen a főrendiházat rendezni, lehet-e azzal czélt érni a törvényhozás másik háza rendszerének változtatása nélkül, azt hiszem, hogy az a nagy baj, melyet hangsúlyozni méltóztatott és melyet elismerek: a 10 havi országgyűlés, törvényes intézkedést nem kivan. Törvényeinkben az által, hogy lehetőleg a téli hónapokban tartassék az országgyűlés, ki van tűzve az irány, melyre törekedni kell; de talán megbocsátható az, hagy az eddigi törvényhozási ülésszakok nagyon is hosszak voltak, midőn oly tömérdek volt a teendő, melyet pótolni kellett, nem 1875 óta, de már 1867 óta véve a számítást. Magam részéről és a kormány tagjai részéről FŐRENDI NAPLÓ 1881—84. I. KÖTET. ezennel biztosithatom a mélt, főrendiházat, hogy mi ugyan nem fogunk semmit elmulasztani arra, hogy ezen túlságos időtartam a lehetőségig reducáltassék; mert senki jobban nem érezheti annak baját, mint mi, hogy hosszú ülésszakok mellett a meghozott törvények végrehajtásával kellőleg foglalkozni és újak előkészítését alaposan meggondolni, alig van emberi lehetőség. (Helyeslés.) A pénzügyi politika iránt elismerését nyilvánította a méltóságos gróf; csakis főleg azon kifogással élt, — ha jól fogtam fel, — hogy túlságos fiscalis szempontokból indult ki, hogy nem tett semmit, vagy nem tett eleget a közgazdasági érdekek előmozdítására. Én azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy 1875-ben a kormánynak bizonynyal kötelessége volt annyira hódolni a fiscalis szempontnak, hogy még a legszükségesebbnek mutatkozó beruházások is bizonyos ideig elodáztassanak; mert akkor be kellett bizonyítani komoly, határozott szándékát a bajok orvoslása iránt, be komoly, határozott szándékát a zavarok eltüntetésére, mert ez volt első és alapfeltétele annak, a mi ismét előfeltétele a további haladhatásnak, hogy az országnak tagadhatlanul igen kis niveaura leszállott hitele felemelkedhessek; hogy zálogkölcsönök helyett, oly kölcsönöket lehessen — ha már kell —• kötni, minőket más államok kötnek, 'hogy utoljára a roppant kamatok is lejebb szállíttassanak és ne 7—8—9 hanem 5—6% mellett lehessen pénzt szerezni. Ennek meg is volt. a sikere. De ismét 'merek hivatkozni és némileg ö méltósága ma is elismerte, hogy az utóbbi években — tehát midőn a tisztán, szorosan fiscalis szempontbői vitt politikai ezen első eredményt előállította, lassan, fokozatosan, óvatosan bár, de mindinkább és inkább hozott javaslatba a kormány oly kiadásokat, melyek a közlekedés javítására és ez által, ép ugy mint más utón, a közvagyonosodás emelkedésére czéloztak. Csakhogy, a mint tökéletesen elismerem azon állítás igazságát, hogy csupán fiscalis politikával egy államot vagyonossá tenni, sőt magát az államháztartást is teljesen, végleg rendezni nem lehet, addig még is azt mondom. 4