Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-5

; V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 23 háztartásnak törvény által való szabályozása, i harmadszor pedig a közigazgatási bíráskodás körüli intézkedések. Ezek által úgyszólván, inkább kikerülve látom a kérdést, mintsem kijelölve, mert közigazgatásunk lényeges bajai épen a szervezetlenségben, és az összefüggés hiányában rejlenek. Á qualificatio nem fogja megteremteni a képes egyéneket, mert a qualificatio csak a theoreticus képesség postulatumát rejti magában, a valóságos hivatalnoki qualificatio csak a hivatali gyakorlat által lesz elérhető, ezt pedig a legfőbb hatóságtól le a legutolsóig összefüggésben álló szerves és rendszeres köz igazgatási gyakorlat hozza magával. Üdvözlöm azonban a közigazgatási bíráskodás, s a pénzügyi ügyekben való bíráskodás rendszeresítése, javítása iránti törekvéseket; üdvözlöm magát a képesítésnek körülírását, mert ez kétségkívül segíteni fog a bajokon. Azonban e kérdés oly fontos, oly annyira alapszerű, oly annyira szükséges minden közgazdasági, financiális és civilisatorius haladásnál, hogy azt már ez alkalommal is hangsúlyozni, lelkiismeretes kötelességemnek tartom. A másik, a mire ez alkalommal némely megjegyzést tenni el nem mulaszthatom, az a polgári törvénykönyv kérdése. 1848. év óta várnak egyéni, családi és birtokviszonyaink magyar történelmileg indokolt sajátszerű, fejlődési helyzetünknek ós viszonyainknak megfelelő rendezésére; de az élet meg nem áll, az halad s a viszonyok, fejlődése mindinkább eltávolít azon iránytól a mely nemzeties és állami fejlődésünk legfőbb biztositéka; ugyanis az anyagi érdekek és az erkölcsi és családi viszonyoknak magyar állami és nemzeties létünk követelményeinek megfelelő fejlődése. Ezen fontos kérdést azonban a csendes magányban tanakodó jogtudós maga megold.mi nem hivatott. Épen azért, mert követeltük, mint igen helyesen hangsúlyozva van a valaszfelirati javaslatban az, hogy sajátszerű viszonyainknak megfelelőleg oldassék meg ezen kérdés; épen azért ezen sajátszerű-viszonyokat leginkább érintő birlokés tulajdonjog-viszonyokra, hogy a többit ez alkalommal ne is érintsem, a törvényhozásnak figyelmét már előre is, és az alapelveknek megállapítására való előzetes tanácskozások [ állal hozzájárulását felhívni óhajtani jónak látom. Az ez iránt, követendő eljárást illetőleg, annak idején a ministeriumot interpellálni szándékomban van. A harmadik, méltóságos főrendek, magának a főrendiháznak reformja oly kérdés, a melyet részemről ezen alkalommal, hogy a trónbeszédbe ismét beillesztetett és felemlittetett, hálás köszönettel kell fogadnom; de egyszersmind nem hallgathatom el azt, hogy ily nagy kérdésekben nemcsak a törvényre, hanem az előre készítő gyakorlatra kell a legfőbb súlyt fektetni, és mindaddig, mig a kormány eljárását minden részletében oda irányzottnak nem látom, hogy súlyt fektessen arra, hogy Magyarországon az arra születés, állás, történelmi jogosultság által hivatottak a törvényhozásban közreműködjenek, hogy abban helyeiket elfoglalják, hogy azon személyek, a kiknek példája másokra kiválólag irányadó, ne távoliétök által tündököljenek, mindaddig ennek reformját csakis a kezdeményezés stádiumában lévőnek fogom tekinteni, még akkor is, ha már kész, szervezett törvényjavaslat feküdnék előttünk. Ezek óhajtásaim, a melyek, hogy miért ne teljesülhetnének, azt belátni egyátalában nem tudom. Itt csak az irányt akartam jelezni, a melyet e részben követendőnek óhajtok. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy mint beszédem bevezetésekor is jeleztem, a többire nézve a költségvetési vita alkalmával mondhassam el részletesebben nézeteimet. (Helyeslés.) Inkey Nándor b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Horvátországi képviselőtársam nevében is kijelentem, hogy mi a válaszíelirati javaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. Csak azon megjegyzésünk van, hogy mi a fiumei kérdést csak akkor fogjuk végleg elintézettnek tartani, ha az 1868 : XXX. törvényezikk 66. §-a értelmében tárgyalva és eldöntve lesz. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem magához a valaszfelirati javaslathoz aktrok szólani, mert hisz ez már csak azért is felesleges volna, mert az a felszóialt méltóságos urak részéről is elfogadandónak, a viszonyoknak