Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-52

Lfí. ORSZÁGOS ÜLÉS. 301 másikba, az egyik vidékről a másikra vándorolnak, ugy hogy midőn az adóösszeirás történik, egyik helyen laknak és midőn az adó beszedésére kerül a sor, ott már fel nem találhatók. Ezen egyénektől az adó behajtása rendkívül nehéz, a pénzügyi administratiónak végtelenül nagy munkát ad ezen egyének nyilvántartása, holott aránylag igen csekély összeg az, a mely tőlük beszedhető. Az adóösszeg, a mely ezen napszámmal foglalkozó egyének által fizetendő, 1.100,000 frtra megy. Ebből 1879-ben, 1880-ban és 1881-ben kénytelen volt. a pénzügyi kormányzat behajthatatlanság czímén 2.400,000 frtot leirni és igy ezen leirt összegből egy évre 800,000 frt esik. Azon 300,000 frt, a mely még fenmarad, szintén igen kétséges, mert nem tudhatni, hogy behajtható-e egészen vagy sem. Azon 40—50,000 frt tehát, a mely behajtható, annyi költséggel, annyi irkálással, annyi tétel-bevezetéssel, nyilvántartással jár, hogy nem érdemes vele foglalkozni, mert a költségek a várható jövedelmet felemésztik. Ezen indok birt engem arra, hogy e törvényjavaslatot előterjeszszem. Habár a napszámosok az egyenes adó fizetésének kötelezettsége alól felmentetnek is, nem lehet azt mondani, hogy az állam terheihez nem járulnak, mert katonai szolgálatot teljesítenek és hadmentességi díjat fizetnek, valamint hozzá járulnak az indirect adókhoz. A törvényjavaslatban foglalt intézkedés nem is új, nem rendkívüli és nem is szokatlan, mert 1860-tól 1868-ig fennállt nálunk. Hasonló intézkedés áll fenn a szomszéd államban is, a hol a napszámosok szintén fel vannak mentve az egyenes adók alól. Ezeknél fogva részemről kívánatosnak tartom, minthogy pénzügyi viszonyainkra jelentékeny hátránynyal nem jár, a törvényjavaslat elfogadását. Az illetők felmentetnek az adó alól, a kincstár pedig megmenekül a nagy költséggel és nagy nyilvántartással járó munkától. Elnök: Van-e még, a ki szólni kivan ? Ha nincs akkor a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Következik a részletes tárgyalás. Nyáry Jenő' b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, 1—4. §§-í, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 5, %-t). Cziráky János gr.: Egy kérdést vagyok bátor intézni a pénzügyminister ur ö nagyméltóságához. E szakasz második bekezdésében az mondatik, hogy a pénzbírságot az adófeiügyeiő végzésileg szabja ki, mely végzés a közigazgatási bizottsághoz felebbezhető. Azt vagyok bátor kérdeni ő nagyméltóságától, vájjon ezen felebbezés birtokon belül, vagy birtokon kívül történik-e ? Ez nincs kifejezve a törvényjavaslatban. Nincs kimondva, vájjon végrehajtaük-e azonnal, midőn az adófeiügyeiő a határozatot meghozza, vagy csak akkor, ha a beadott felebbezés elintézésével a közigazgatási bizottság azt jóváhagyja. A gyakorlat szerint ezt nem lehet előbb végrehajtani csak akkor, midőn e részben a másodfokú hatóság is határozott, azon esetben pedig, ha a két határozat különböző, akkor még azon intézkedés szüksége is fenforog, hogy ,i pénzügymini steriumhoz, vagy valamely harmadik fórumhoz történjék a felebbezés. Erre nézve kérek felvilágosítást. Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Azon intézkedések, melyeket ő nagyméltósága felemiitett, nézetem szerint nem annyira a jelen törvényjavaslatba, mint inkább abba veendők fel, mely az adók kezelését átalánosságbau szabályozni fogja és mely a kormány által már be is nyújtatván, a törvényhozás által legközelebbről tárgyaltatni fog. Ebben az adókezelésről szóló törvényjavaslatban vannak körülírva a felebbezési módozatok, s ki van mondva, hogy a közigazgatási bizottság határozata elten a felebbezés vagy a pénzügyministerhez, vagy a törvényhozás által felállítani czélzott közigazgatási bizottsághoz történik. E törvényjavaslatban van provisio az iránt, mikor hajtható végre a határozat és pedig akként van szabályozva, hogy az első fokú végzés nem hajtható végre, csak akkor, ha az másodfokúlag is helyben hagyatott. Ismétlem tehát, hogy az érintett intézkedések inkább ama törvényjavaslatba tartoznak és oda fel is vétettek. Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Tökéletesen helyeslem azt, a mit ő excelientiája felemlíteni méltózta-