Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

246 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. mig ez meg nem lesz, addig qualificationalis törvényt alkotni nem lehet, nézetem szerint nem helyes, mert ha azt akarnók, hogy tanrendszerünk változtattassék meg előbb és azután hozzunk a qualificatióról törvényt, ha a tanrend szer nemcsak meg van változtatva, hanem, a. mihez évek hosszú sora kell, az új nemzedék ezen új tanrendszer szerint képezte ki magát, akkor minden qualificationalis törvény alkotását évtizedekre kellene elhalasztani. Már pedig bocsánatot kérek, nem tekinthetem a tisztviselőknek a qualificatióját mellékes dolognak, sőt ellenkezőleg, azon meggyőződésben vagyok, hogy mindenféle közigazgatási rendszer mellett lehet jó közigazgatás qualificalt és arra való tisztviselőkkel, de semmiféle rendszer mellett nem lehet jó közigazgatás, ha az annak életbeléptetésére hivaíott közegekben az arra való képesség hiányzik. Én nem akarok most a különböző rendszerekről szólni, de magának valamely intézmény javításának rendszerét illetőleg, abban már eltér nézetem ö nagyméltóságáétól, mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy nem az az alkotmányos haladásnak a helyes útja, ha az, a mi századok folytán keletkezett és összeforrt a nemzet életével, egy kézforditással átváltoztattatik — pedig ez a radicalis rendszerváltoztatást involváló javítás — hanem az, a mit Angliában követnek, hogy az, a mi történetileg kifejlődött, az újabban alakult viszonyokhoz idomittassék, részletesen és a szükséghez képest javíttassák és véle csak akkor szakittassék, ha bebizonyult, hogy annyira változnak a viszonyok, hogy többé azon rendszert javítani sem lehet. Még egy conservativ szempontot vagyok bátor felhozni. És talán ez az egyetlen pont, a melynél a közigazgatási rendszert érinthetem. Az, mit nálunk ma állami közigazgatásnak neveznek, s mi alatt kinevezési rendszert értenek — szerinteni tévesen. — mert lehet állami közigazgatás kinevezett tisztviselőkkel, s inert lehet nem állami közigazgatás is kinevezett tisztviselőkkel, — azt hiszem, e két tétel bővebben is indokolható, de méltóztassanak itt egy, megengedem, conservativ szempontot megfontolni és ez az, hogy tökéletes és oly közigazgatás, a mely ellen tömérdek panasz nem lenne: sehol a világon sem nem volt, sem nincs, sem nem lesz. Ha már most mindazon orgánumok, a melyekkel a mindennapi érintkezés a nemzet tagjai részéről történik, directe az állami kormányzat kifolyásai — nem egy bizonyos kormányt értek, — hanem értem a kormányt, mint eszmét: az összes eíégületlenség magára az állami kormányzatra hárul; mig ellenkezőleg sok keserűség enyhittetik részint azon tudat, részint azon önszemrehányás által, hogy a létező bajokat azok, kik érzik, önmaguk szerezték, s hogy azt, mivel elégedetlenek, nem más helyezte nyakukra. Megengedem, hogy egyes ma létező kormánynak előnyére válhatik a kinevezési rendszer behozatala. Sőt tovább megyek, meghiszem, hogy minden egyes létező kormánynak előnyére válhatik az ideig-óráig. De hogy ennek végeredménye, hogy az összes elégedetlenség, a gyűlölet az ország kormányzata ellen irányul, szerintem legalább a történelem is ezt igazolja. Épen ezért, mert minden egyéb mellett még ezen szempont is figyelembe veendő, nem tehetek mást ez irányban, mint ismételni azt, a mit a törvényhozás másik házában nem rég mondottam, hogy meglehet, hogy a viszonyok ereje oda fog vinni, hogy ezen rendszerváltozást kénytelenek leszünk megtenni; de ha ezen kénytelenség beálltát és a bekövetkező rendszerváltozást kényszerűségből acceptálni leszek is kénytelen: ezt a magam részéről fájdalmas kénytelenségnek fogom tartani. A mi a jelen közigazgatás eriticáját illeti, méltóztassanak megengedni, de közigazgatás hiány nélkül sohasem volt. Ma felhozatott egy pár ága a közigazgatásnak és csak azokra akarok reflectálni, szemben Lipthay báró ur ő méltóságával, ki minden javulást megtagadott a közigazgatástól és a ki ugy látszik, azt találta nézeteivel leginkább ellenkezőnek, hogy a hármas állandó bizottság jelentése a némely irányban bekövetkezett javulást jelezte. A mi mindenek előtt az egészségi ügyet illeti, jól tudom, hogy nálunk igen sok van hátra, a mi egészségi ügyeinkben teendő, de másrészt azt is tudom, hogy e tekintetben is nagy a javulás és pedig két irányban. Az elsőt megteremtették legalább törvényhozásilag azon módok és közegek, a melyek utján a hiányokat már ma