Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-44
XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 237 rolag a személyszállításra voltak épitve a vasutak, a Lyon-Saint Etienne vasútra, melynek épitési költsége 20 millió francra ment, a szükséges tőkét Angolországban volt kénytelen beszerezni. Ugyanígy történt Oroszországban, Olaszországban, Spanyolországban, és részben Németországban. Nálunk pedig az osztrák-magyar monarchiában is, mikor ezen szerződés köttetett — és ezen időre még visszatérek — az egész birodalom teljes pangásban volt és átalánosan el van ismerve, hogy nem állott a culturalis nemzetek azon fokán, melynél fogva a legelörehaladottabb nemzetek sorában helyt foglalhatott volna. Mindazonáltal voltak kiváló egyéniségek, kik ezen pangás közepette is utat törtek az anyagi téren, és akkor először is a közlekedési téren kellett haladásról gondoskodni, hogy azután a fejlődés más irányokban is bekövetkezzék. Azon tapasztalatból kiindulva, hogy Ausztriában a szükséges tőkék nincsenek meg, a külföldhöz kellett fordulni. Minthogy Ausztriának nem volt nagy hitele, és pedig nem csak a magán vállalkozásnak, hanem az államnak sem, nagyszerű áldozatokat kellett hozni ezen új irányú működés megindítása végett. Innen van az, hogy a franczia társaság oly nagy követelésekkel lépett fel a szerződés megkötése tekintetében, mely szerződés 1854. deczember 8-án keletkezett és a mely most változtattatott meg. Ezen első tényt követte sok más. Már 1855—56-ban egészen új rendszer létesittetett, melynek következtében a vasutak mostani hálózatának alapja megvettetett. Az akkori szerződések nyereségesebbeknek mutatkoztak, mint a jelenlegiek. De az osztrák államvasuttal kötött szerződés nem Francziaországgal köttetett, nem franczia inteílegentiával, hanem belföldi erőkkel és intelligentiával hozatott létre ezen vasút, holott a többi szerződések francziákkal köttettek. És azoknak az a súlya korántsem volt, mint amannak. Ez az eredete azon szerződésnek, mely, hogy oly kedvezően változtattatott meg, azon csak Örülök, és ezen irány tekintetében csak tisztelet és becsület háramlik a kormányra. Még egy észrevételt vagyok bátor koczkáztatni, melyről a bizottság jelentésében is szó van. Ö excellentiája szíves volt kiemelni, hogy a keleti kereskedelemre és ottani összeköttetéseinkre az államvasút - társasággal kötött szerződésben különös gond fordíttatott. Ezt a legnagyobb készséggel elismerem. De egyúttal nem átallom kimondani, hogy nekem némi aggodalmaim vannak, — mostanig legalább. Ami kelet irányában történik, az nemzetközi szerződéseken alapul, melyeknek megtartása mindegyikfélnek kötelességében áll. Ezen kötelezettség alapján épül a budapest-zimonyi vasút, és ezen vasút már a jelen év folyamában el is készül.Ebben tehát Magyarország megfelelt az ö szerződésbeli kötelezettségének. Szerbiáról tudjuk, hogy ott némi erőfeszítések tétetnek, de habár ezt nem lehet kétségbe vonni, bizonyos, hogy az a mi ott történik, a legéberebb figyelemmel fog kisértetni. Mindenesetre reményt nyújt Szerbia, hogy komolyan eieget fog tenni kötelezettségének. De hogy ez Bulgáriára, KeletRumeliára és Törökországra nézve nem áll, hogy ott a dolgok még csak a discussio stádiumában vannak, azt nem fogja kétségbe vonni senki. És ha ezen discussio még soká foly, sok jegyzőkönyvnek jutunk birtokába, de vasutunk nem lesz. Hogy ezen tárgyalások eredményre vezessenek, azt különösen óhajtotta ajánlani a hármas bizottság a minister ur ő excellentiájának, és ezt ajánlómén is. Egyébként a törvényjavaslatot elfogadom. {Helyeslés) Cziráky János gr.: Csak felette röviden kívánok szólani azok után, a melyek imént elmondattak, mert abban a nézetben vagyok, hogy ezen vivmánynyal a létezett bajokon se< gitve leend. A minister ur azon nyilatkozata kapcsában, mely szerint szives készségét ajánlotta fel a tekintetben, hogy a cartell-szerződés a képviselőház irodájában letétetik a megtekintés czéljáből, azon kérést vagyok bátor ő nagyméltóságához intézni, hogy ezen cartellszerződés a főrendiház irodájában is tétessék le. Ez egyik kérelmem, a másik az, hogy azon kimerítő és valóban minden nehézséget eloszlató nyilatkozat után, melyet a főasztalnokmester ur ö nagyméltósága tett, azon figyelmeztetés és óhaj, a mely a jelentésben is benfoglaltatik, hogy t. i. a kormány azon nehézségek elhárítására törekedjék, a melyek keleten, eltekintve Szerbiától, ezen reánk nézve oly fontos ügy elé gördittetnek,