Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-44
XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 235 sulat, a melylyel ezelőtt hiába igyekezett egyezkedni, most már hajlandó volt ezen szerződés megkötésére. E szerződés tehát nem fiskális, hanem magasabb czélú forgalmi és vasúti politikai szempontokból bírálandó meg. A cartellek rendesen nem szoktak országgyűlési tárgyalás alapjául szolgálni. Ez csak kivételes eset, hogy a jelen előterjesztésben a eartellnek egy pár tétéle érintve van, mert bizonyos, hogy a cartell, a melyről most szó van, sokkal fontosabb minden eddig kötött cartell-szerzödéseknél. Az ily cartell-szerződések oly nagy halmazát tartalmazzák a számoknak, az egyik állomástól a másikra való közlekedésről és a forgalomnak megosztásáról, hogy azok országgyűlési tárgyalás anyagát alig is képezhetik. Mintán a t. barátom által az imént tolmácsolt nézet a képviselőházban is felmerült, én teljes készséggel ajánlottam azt fel, hogy a jelen szerződés alapján kötendő cartellt, mihelyt az perfectté válik — mert e perczben még nem az —-a képviselőház irodájába letegyem, hogy az ott mindenki által, ki az ügy iránt érdeklődik, megtekinthető legyen s hogy mindenki meggyőződést szerezhessen, hogy abban nem foglaltatik más, mint azon elvnek érvényesítése, melyeket itt bátor voltam hangsúlyozni. Az állam távolról sem adta föl tarifaképzési jogát, de ezt külön felemlíteni felesleges volna, mert az természetes, hogy egy állam nem fog lemondani a maga souverain jogáról, különösen oly társulattal szemben, mely ezentúl magyar társulattá válik, a mi eddig nem volt, lévén székhelye Bécsben, engedélyokmánya is azon időben keletkezvén, midőn Magyarországon parliamenti élet nem volt. Én tehát teljes megnyugvással merem a méltóságos főrendeknek a szerződés elfogadását ajánlani, és az erre vonatkozó cartellre is, mint olyanra hivatkozhatom, mely nem az ország polgárainak, kereskedésének és iparának kárára van tervezve, nem a tarifatételek emelésére, vagy egy új tehernek más alakban való behozatalára, hanem egyenesen saját állami érdekeinknek oly módon való biztosítására, a mint az idegen társulattal szemben még eddig nem sikerült. [Helyeslés.) Zichy Ferenez gr.; Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én mind a törvényjavaslatot, mind az osztrák államvaspályával kötött szerződést egész terjedelmében elfogadom. A mi magát a törvényjavaslatot illeti: csak azt jegyzem meg, hogy ritkán fordult elő a törvényhozás előtt államgazdasági szempontból oly fontos törvényjavaslat, mint a jelenlegi. Az osztrák államvasut-társulattal kötött szerződésre vonatkozólag pedig bátor vagyok azt mondani, hogy az a kölcsönös érdekek méltányos figyelembe vétele mellett mind a két szerződő félnek csak hasznára válik. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, hanem csak átalánosságban kívánok némely pénzügyi tekintetet taglalni. A mióta a magunk háztartásának uraivá lettünk, a mióta vasúti politikánkat magunk határozzuk meg, 1867 óta óriási összegeket fordítottunk vasutaink építésére. Tudjuk, hogy vasút építésre, továbbá azon vasutak megváltására, melyek Ínséges állapotban voltak, 289 milliót fordítottunk. Ehhez hozzáadva a kamatbiztositásra fordított összegeket, melyek a mnlt évig 146 millióra mentek : ez igen tekintélyes összeg. Ha még hozzáveszszük a budapesízimonyi vasút összes költségeit, a vasutainkra fordított összeg meghaladja az 500 milliót. Ezen összegnek évi kamata 30 milliót tesz. És ha ebből levonjuk is az államvasutak jövedelmeit, melyek budgetünk könnyítésére válnak, valamint tekintetbe veszszük azt,hogy a kamatbiztositásból származó terhek évről évre kevesbednek: mégis oly nevezetes teher nehezedik reánk, melynek elviselésére erőnk teljes megfeszítésére van szükség. Ugyanezért üdvözlöm ezen törvényjavaslatot és ezen szerződést, a mennyiben az eddigi súrlódásoknak véget vet és véget vet azon áldozatoknak, melyeket ö excelleníiája is jelentékenyeknek jelzett és a melyeknek káros következményei kiszámithatlanok lettek volna. Részletekbe nem akarván bocsátkozni, csak azt jegyzem meg, hogy egy tekintet van, melylyel nekünk mindig számolnunk kell. Magyarország a tőkéknek nagy bőségében nincs. Különösen idegen tőkékre volt utalva eddig és lesz utalva jövőre is. Ezeket méltatlan eljárással sérteni nem szabad, hanem tiszteletben kell tartani, és ez a jelen alkalommal meg is történt. 30*
