Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 233 június hó 8-án kötött szerződés és az ennek 4. czikke értelmében kibocsátandó engedélyokmány beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Sándor Béla jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Ha nincs, ki szólni kivánna: méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, következik a részletes tárgyalás. Pongrácz Emil b. jegyző (pontonkint olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: E szerint a törvényjavaslat ugy átalánosságban, mint részleteiben el lévén fogadva, erről a képviselőház szokott módon fog értesíttetni. Következik a szerződés. Pongrácz Emil b. jegyző (olvassa a szerződés czímét, az 1—6. czikket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa al. czikket). Lipthay Béla b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ezen imént felolvasott czikknek a megszabásai némely kételyekre, hogy ne mondjam, aggodalmakra szolgáltatnak okot, melyek következtében kérem a méltóságos főrendeket, hogy ezen aggodalmak és kétségek eloszlatása tekintetéből a közlekedési minister ur ő nagyméltóságától felvilágosító nyilatkozatot kérhessek. (Ralijuk!) Nevezetesen e czikk, ha fogalmazását tekintjük, olyannak látszik, hogy azon kötelezettség, mely szerint egyrészről a magyar államvasút, másrészről pedig az osztrák államvasút, tehát a két szerződő fél közötti viszony akként szabályoztatik, hogy azon vasutakra vonatkozólag, a melyek egymásnak átengedtetnek, ottan cartell ne létesíttethessék. Azonban, ha az indokolást veszem tekintetbe, nevezetesen azon részét, mely e czikkre vonatkozik, ott a következőket látjuk: »A 7-ik czikk pedig, a magyar államvasuttársaság és az osztrák államvasuttársaság közt kötendő cartell-szerződés alapelvét — a versenyzés kölcsönös kizárását —-szabályozza*, tehát az indokolásban sokkal több mondatik, mint a mennyit a szerződés ezen szakasza magában foglal. Sőt tovább megyek, az indokolásban az is hangsúlyoztatik, hogy a magyar FŐBENDI NAPLÓ. 1881—84. I. KÖTBT. királyi államvasutaknak aránytalanul uagyobb jövedelmezősége helyeztetik kilátásba, a nélkül azonban, hogy az által az osztrák államvasút jövedelemzősége csorbittatnék és hogy a társulat — a végén még ez is felemlittetik — mindenesetre megmenekül attól, hogy igen alacsony versenytarifákat felállítani legyen kénytelen. Mit tesz ez ? Ez azt teszi — én ugy fogom fel — hogy nemcsak azon vonalakra nézve, a melyekről ezen felolvasott szakaszban szó van hanem egyátalában a két vasúti rendszer között ezentúl versenygés nem létesíthető, azaz annyit tesz, hogy ezen két vasút tarifájának megállapítása közös értelemmel eszkozlendő. Már most bocsánatot kérek, ha erre vonatkozólag némi aggodalmakat nyilvánítok; mert kétséget nem szenved, hogy államfinancialis szempontokból, minél többet jövedelmeznek a vasutak, annál kedvezőbbek is. Ha eddig a közérdekek tekintetében azon harcz, mely fennállott, a közmondás szerint, hogy »inter duos litigantes tertius gaudet« határozottan a nagy közönség javára szolgál, igen tartok attól, hogy ha majd ez a két litigaus együtt gaudet, hogy majd akkor a harmadik, a nagy közönség, lacrimálni fog. S ez természetes, mert ha a kormány nem tartja fenn és nem érvényesítheti azon jogát, hogy a közérdek szempontjából a tarifákat belátása szerint szabályozhassa, annak egyszerű következméuye az leend, hogy ez által igenis a vasutak jövedelmezősége emeltetni fog; de vájjon a közérdek is kellően tekintetbe vétetik-e, ez a kérdés, s ez iránt kérem ö nagyméltóságát, hogy nyilatkozata és pedig hasonló nyilatkozata által, mint a milyet a bizottság kebelében telt, a méltóságos főrendeket megnyugtatni méltóztassék. Nevezetesen a bizottság kebelében ugyanezen kérdés fölemlittetvén, 6 nagyméltósága ott azon nyilatkozatot tette, hogy a tarifa megszabását illetőleg a közérdek szempontjából a kormány függetlenül járhat el a megkötendő jelen szerződésnek szabványai daczára. Ez az, a mit én nélkülözök a bizottság jelentésében és ez volt az indoka annak, hogy én felszólalásomban azon kérést intéztem és intézem jelenleg ő nagyméltóságához, hogy ismételve nyilat30