Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 141 Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a képviselőházi jegyzőkönyvi kivonatokat). Elnök: Az átnyújtott törvényjavaslatokat és azok indokolását, ugy hiszem, a méltóságos főrendek felolvasottaknak méltóztatnak venni. [Helyeslés.) Ennélfogva ezek felolvasottaknak tekintetvén ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni; tárgyalásukra nézve pedig, mivel különösen a Szerbiával kötött hajózási szerződésről szóló törvényjavaslat, miután a Szerbiával már eddig kötött egyezmények szentesítése e törvényjavaslat sorsától függ, azt volnék bátor javasolni, hogy az ülés függesztessék fel a napirend elvégzése után egy órára, a mely idő alatt a hármas állandó bizottság a javaslatot tárgyalhatná s véleményes jelentését rögtön az ülés újabbi megnyitása után beadhatná, a melyet nyomban tárgyalhatnánk. [Helyeslés.) Cziráky János gróf: Tökéletesen osztozom ugyan elnök úr ő nagyméltóságának ezen kijelentésében, de én bátor volnék ennek kiterjesztését a többi javaslatokra is indítványozni. Elnök: A többi törvényjavaslatra nézve tett ezen sürgősségi indítványt helyeslem és ezért a közigazgatási bizottságokról szóló 1876: VI. t.-cz. 6. §-ának módosítására vonatkozó javaslatnak kivételével, mert ez, miután szerves törvényre vonatkozik, bővebb megfontolást és behatóbb tanácskozást igényel, s azért a közjogi és közgazdászati bizottságokhoz utasittatik, nincs észrevételem. (Helyeslés.) Ha a tett sürgősségi indítványt elfogadni méltóztatnak, (Elfogadjuk!) akkor az általam emiitett törvényjavaslat kivételével, a többi törvényjavaslat még a mai ülésben fog tárgyaltatni. Vécsey József báró kíván interpellátiót intézni a kormányhoz. Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Egy interpellátiót szándékozom a honvédelmi minister úr ő excellentiájához intézni és engedelmet kérek a méltóságos főrendektől, hogy azt röviden indokolhassam. (Halljuk!) A költségvetési tárgyalások alkalmával rendszerint fel szokott merülni az a nehézség, hogy a hadseregnek a rendszer és a körülmények által szükségessé vált nagysága és annak költségei igen súlyos terhet rónak a nemzetre és ebből kiindulva sok mindenféle nézet illetékes körökben is terjesztetik az iránt, hogy lényeges módosítások initiáltassanak e részben. Én azt hiszem, hogy épen azok, kik mélyebben vannak meggyőződve arról, hogy sem a létszámra, sem a szervezetre, de még a szolgálati időre nézve sem lehet az adott körülmények közt lényeges változást behozni, annál inkább kénytelenek módokról gondoskodni, melyek által ezen teher lehetőleg könnyittessék, mert nem csak magunk vagyunk ezen helyzetben, hanem átalán véve Európában mindenütt ezen nyűg nehezedik a nemzetekre, ugy hogy el lehet e tekintetben a költővel mondani: mec tecum vivere possum, nec sine te«. A terhek könnyítésének ily módozatát, azt vélném, az által is lehetne initiálni, ha mód találtatnék arra, hogy a hadsereg is közhasznú munkák végzésére használtassék fel. Ezen eszme nem új átalában véve, s e részben saját országunkban is némi előzményekre hivatkozhatom. Tudjuk, hogy a római légiók főmotorai voltak a civilisatiónak és hogy az akkor három világrészre terjedt római birodalmat úgyszólván behálózták közhasznú műveikkel és munkáikkal, melyeket még ma is, részben romjaikban bámulni alkalmunk van. Tudjuk, hogy az angol hadsereg és az orosz hadsereg is — bár csak hadászati czélokra — folytonos munkára alkalmaztatik, sőt a magunk országában is biztos tudomásunk van arról, hogy az ötvenes években az akkor létezett kormány komolyan foglalkozott, ezen kérdéssel, látván maga előtt nagy szükségét azon műveleteknek, a melyek igy kivihetők volnának — miiyenek a vasutak s a vizszabályozások, melyek akkor még igen hátra maradva voltak — és számot vetve ugyanakkor az országnak csekély anyagi erejével. Igaz, hogy az akkori kormány ezen javaslata és initiativája a katonai kormány részéről határozottan vissza utasittatott és pedig azon oknál fogva, mert a katonai szellemmel az össze nem fér. De tagadhatlan az is, hogy a helyzet azóta igen lényegesen változott, és részemről nem látom át, hogy a katonaság miért ne teljesíthessen most olyant, a mit akkor nem teljesíthetett, mikor látjuk, hogy az előtt oly dolgokat végzett a katona, miket ma tőle többé nem követelnek.