Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-20

132 XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. az illető szakférfiak magukat tájékozhassák. | Ezután a mű külön tanácskozmány alá vétetik . a szakférfiak részéről, s csak ezután bocsáttatik a törvényhozás elé. Ezen eljárási módot követte a magyar kormány is minden eddigi törvényre nézve. így történt a büntető, a váltó, a kereskedelmi és csődtörvényre nézve és igy történik ez a polgári törvénykönyvre nézve is azzal a különbséggel, hogy mig az imént emiitett törvények kidolgozásával egy-egy szakférfi volt megbízva, az átalános polgári törvénykönyv terjedelménél fogva több szakférfi között osztatott fel ugy, hogy az átalános rész, az örökösödési jog, a családjog, a vagyonjog és a kötelmi jog külön szakférfiakra bízattak. Ezek a kijelölt elvek szerint a munkához fogtak, egymással tanácskoztak és mint érintem, a munka legnagyobb részét be is fejezték. Az átalános rész ki van nyomatva, a kötelmi jog nyomatás alatt van, a vagyonjog tökéletesen elkészült és az örökösödési jog nagy része befejeztetett. Ezen már is elkészült részek nem sokára a közönség kezén lesznek. Mindenkinek módjában lesz tehát ezek iránt magát tájékozni, ezekhez hozzászólni és akár az elvek, akár az intézmények iránt véleményét nyilvánítani. Szándékozom ezután szaktanácskozmányt tartani az arra hivatott férfiakkal, hol elvileg és részletenként újra rnegvitattatnak e kérdések. Ha ez megtörtént, mint minden törvényjavaslatnál, ugy ennél is, a minister-tanács fogja a maga véleményét nyilvánítani és csak ezután fog a javaslat a törvényhozás elé kerülni. Ezek szerint ugy a ministeriumnak, mint a közönségnek módjában lesz az elvekre vonatkozó nézeteit érvényesíteni, illetőleg nyilvánítani. Ha azonban az interpellátiot a gróf úr ugy értette, hogy vájjon szándékozom-e előbb, mint sem a formulázott törvényjavaslatok a törvényhozás elé terjesztetnek, bizonyos átalános elvi kérdések felett megállapodásokat és vitatkozásokat létesíteni, ugy én részemről kijelentem, hogy az átalános elveknek felállítását és megvitatását, a nélkül, hogy azok hxconcreto formulázva lennének, anélkül, hogy azok alkalmazása az egyes intézményekre világos lenne, nem tartom czélszerű nek, mert az elv magában véve, mig annak j részletezése nem ismertetik, kellően és alaposan j meg sem vitatható. Egyébiránt a munka hosszú időt vévén igénybe, az elvek előleges megvitatása és megállapítása esetleg más törvényhozás által történhetnék, mint az lesz, a mely azoknak concret formulázását venné tárgyalás alá és igy nehezen volna kikerülhető, hogy az egyszer már megállapított elvek, midőn a concret formulázás a törvényhozás elé kerül, újra megvitattassanak és azokkal esetleg ellenkező értelmű határozatok hozassanak. Vegyük a dolgot in concreto. Milyen eredményre jutottunk volna, hogyha a büntető törvénykönyv elvi megállapodásainak hosszú sorozata terjesztetett volna elő és csak miután ezek megvitattattak, terjesztetett volna a formulázott törvényjavaslat a törvényhozás elé. Nem idéztünk volna-e fel kettős vitát? Nem merült volna-e fel az a kérdés: vájjon megfelel-e a formulázás az elvi megállapodásoknak és lehet-e az elvi megállapodást tisztába hozni, ha annak részletei nem ismeretesek*? Ha például a csődtörvényre nézve felvetettük volna in abstracto azt a kérdést, hogy a kény szer egyesség elfogadható-e vagy sem? lehetett volna-e ehhez sikerrel hozzászólani, ha nem lettek volna a kényszeregyességnek feltételei, részletei és körülményei ismeretesek ? Nem kétlem, sokan lettek volna, a kik elméleti szempontból in abstracto elvetették volna azt, de a kik most, miután a concret formulázás alapján meggyőződtek, hogy azon veszélyek nem merülhetnek fel, a melyek az elv felállításakor szemeik előtt lebegtek, a kényszeregyességet elfogadják. Bizonyos elvi megállapodások, a melyek szerint a munka megkezdetett és folytattatik, léteznek. Ezek ugy a közönségnek, mint a törvényhozásnak idejekorán fognak tudomására hozatni. Külön elvi megállapodásokat a törvényhozásnál indítványba hozni, eltekintve a concret formulázástól, én részemről czélszerűnek nem tartok. Nincs szándékomban az egész codexet egyszerre és együttvéve a törvényhozás elé terjeszteni, mert sokkal nagyobb a mű és sokkal mélyebb megfontolást igényel az, mintsem hogy ez czélszerű lenne. Az átalános rész után a legsürgősebbnek tartom a kötelmi