Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-19
130 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, tiz esztendő múlva, azok, kik ma legjobban sürgetik, fogják mondani: »jaj, be sajnáljuk, hogy nem tudtuk, mi lesz belőle az alatt !< A mi a közlekedésügyet illeti, — reá mutattak, csak ismétlem, — nagyvasúti építésekről, mióta ez a kormány működik, bizony alig lehetett szó. Ha pénzügyi helyzetünk megengedte volna, jobb lett volna, ha többet tehettünk volna. De a miről lehet szó és a mire bármikor reá lehet mutatni, az, hogy az utóbbi években sok történt arra, hogy közlekedési bajaink sanáltassanak az által, hogy főbb kiviteli vonalaink mennél inkább az állam befolyása alá helyeztessenek és a tarifa kérdéseiben a kormánynak mennél nagyobb befolyás adassék. (Helyeslés.) A mi a cultus terén való ingadozást illeti, miután ez csak egyszerű állításként mondatott, nem tartom szükségesnek bővebben vele foglalkozni. Egyéni nézetem az, hogy a cultus, a közoktatás terén minden confessiónak hazánkban különbség nélkül meg kell adni a teljes szabad működhetést azon határig, (Bálijuk!) mely szükséges, hogy az államhatalom az állam érdeke szempontjából közbe lépjen. (Élénk helyeslés.) Haynald Lajos bibornok -érsek: Ezzel meg leszünk elégedve! Tisza Kálmán ministerelnök: Ezen határon belül menni nem fogunk, de ezen határtól vissza riasztatni magunkat hasonlag nem fogjuk. (Élénk helyeslés.) Ö méltósága, és ezzel mindjárt végzem beszédemet, bocsánatot kérve hosszas előadásomért, (Halljuk!) azt mondotta, hogy a honvédség terén nem lát egyebet, mint meghunyászkodást a közös hadügyi kormány előtt. Hát szerencse, hogy a honvédség terén némelyek mást is látnak; látnak aránylag csekély költséggel, de az illetők részéről nagy erőmegfeszitéssel, oly eredményeket, melyeket lehet a méltóságos főrendiház igen t. tagjának kicsinyleni, de melyek irányában, mondhatom, szakértők bent és künn a legnagyobb bámulatukat fejezték ki, oly eredményt, mely meghódított a régi közös hadseregbeli körök közöl sok olyanokat, kik ez intézménynek eleinte ellenei voltak, mert nem biztak annak sikerében. (Igaz! Ugy van!) Meghunyászkodást pedig nem láthat ő méltósága sem a honvédség körüli eljárásnál, sem,— merem mondani, — a kormány más eljárásánál semmi irányban. Csak egyet jegyzek még meg. Én nem tagadom, megadom magamat, ha kell, meg is hunyászkodom ott, a hol hazámnak érdeke követeli; ezen meghunyászkodáson kívül minden más meghunyászkodást, ember előtt, vagy testület előtt, magamtól határozottan visszautasítok. (Élénk hosszas helyeslés és éljenzés.) Prónay Dezső b.: Félreértett szavaim helyreigazítása végett a házszabályok értelmében kérek szót. (Halljuk!) Meglehet, hogy talán hangom tagadta meg a szolgálatot és ez volt oka, hogy ő nagyméltósága a ministerelnök úr félreértett, de én azt nem mondottam, hogy a honvédség kérdésében látok meghunyászkodást, de igenis átalánosságban honvédelmi kérdésekben, értettem ez alatt természetesen mindazt, mi a véderő kérdéseivel átalában összefügg. Elnök: Méltóztassanak azok, kik az 5. §-t elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Az 5. §. elfogadtatik. Cziráky Béla gr. jegyző (olvassa a 6. §-í, mely észrevétel nélkül elfogadtatik.) Elnök: Ha nincs, ki szólni kivan, méltóztassanak azok, kik az 1882. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot mind tartalmára, mind szerkezetére nézve elfogadják, ezt felállás által jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot elfogadják s e felől a képviselőházat értesíteni fogják. Az idő igen előre haladván, a napirend többi tárgyai a holnap 11 órakor tartandó ülésre halasztatnak. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 40 pereskor.)
