Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.

Ülésnapok - 1878-95

33 XCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. dittatni rendeltettek: ezen alapok tisztán katholikus jellegűek. Ezen meggyőződésnek a magyar püspökök mindenkor nyíltan kifejezést adtak és felszólaltak mindanyiszor, valahányszor ezen alapok kaíholikus jellege kétségbe vonatott. Tették ezt, és teszem én ma, a midőn az országos költségvetés tárgyalásánál az egyetemi alapot az államköltségvetésbe beállítva látjuk. Teszem azt, nehogy azon körülményből, meiy szerint az orjzágos költségelőirányzatot a kormánynak megszavazzuk, oly következtetés vonassák, mintha ez által mi az egyetemi alapnak jellegét kétesnek vagy épen nem kaíholikusnak lenni tartanok ; teszem azt, nehogy e tényből ezen alapra nézve idővel netalán sérelmes következtetések vonassanak. Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Az államköltségvetés tárgyalásakor minden évben, a midőn ezen tétel szóba hozatott, magam is kiindulva az 1848-iki azon törvényezikkből, mely ugyan az egyetemet a magyar vallás- és közoktatásügyi ministerium felügyelete alá rendelte, azonban az alapítványokra vonatkozólag semmi újabb változtatást nem foglal magában, szintén az elmondott nézetet nyilvánítottam, s annak ez alkalommal is kifejezést adok az által, hogy részemről a szatmári püspök nyilatkozatához csatlakozom. Tisza Kálmán ministereinök: Igen röviden annyit vagyok bátor kifejezni, hogy nagyon sajnálom, hogy az érdekelt minister ur, de nem saját hibájából, hanem kötelességszerű elfoglaltság miatt, nem lehet jelen. S midőn ezt a mélyen t. háznak tudomására hoznám, csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy ha és a menynyiben szükségesnek fogná tartani az illető szakminister ur ez ügyben nyilatkozni, azt hiszem, más alkalommal is meg fog ez neki engedtetni. Zichy Nándor gr.: Szabad talán még a kérdéshez szólnom. A budgetben foglalt egyes tételeknél nemcsak a szakministernek, de a ministeriumnak álláspontja is szóba jöhet s főleg itt, a mennyiben nem egy tétel számszerű összegéről, hanem a tétel természetéről és a budgetbevétel horderejéről van szó, én épen azon megnyugtatást lelném a ministerelnök ur kijelentésében, sőt még nagyobbat, mint az illető szakminister ur kijelentésében, a mennyiben abban az itt előhozott aggodalmakra nézve, melyekhez én részemről csatlakozom, megnyug tatást lelhetnénk. Vay Miklós b.: Én nem ezen kérdéshez akarok szólani. Nincsen ugyan itt azon minister ur, kihez interpellatiót intézni akartam, de hogy beváltsam azon szavamat, melyet a hármas bizottság tárgyalásai alkalmával adtam, gondolom, hogy nem vétek a parlamenti rendszer ellen, ha bátor vagyok a 15. lapon lévő 6. pontra az »Egyházi czélok« czímre felhívni a mélt. főrendek figyelmét. A dolog röviden a következő. Méltóztatnak tudni, hogy az absolut kormány idejében a protestáns iskolák segélyezésére bizonyos összeg utalványoztatott. 1868-ban az ország, majdnem azt lehet mondani, ezen nyomot követve, ismét egy átalányösszeget utalványozott a felekezetek javára, sőt a reformátusok részére akkor igen szép összeg esett, melyet mi minden levonás nélkül vettünk akkor igénybe. Ebből azonban 1877 óta évenkint 5% vonatík le. Mondhatná valaki, hogy ez nem nagy különbséget tesz. De ebből ránk nézve, kik ezen összeget kizárólag szegény egyházaink czéljaira, kizárólag a szegény özvegyek és papok segélyezésére szoktuk fordítani, nevezetes különbség mutatkozik. Nem kell említenem a mélt. főrendek előtt, hogy azon 148 gymnasium közül, mely az országban van, a protestáns felekezet 59-et tart fenn és ezenkívül 14 főiskolát a nélkül, hogy az állam részéről csak egy garast is kapna hozzá. Nem méltánytalan tehát azon kívánságom és kérésem, melyet a mélt. főrendekhez, illetőleg a nagymélt. minister urakhoz intézek, hogy t. i. ne méltóztassanak ezen csekély összeget levonni, hanem az előbbi összeget teljes épségben megadni. Azon felvilágosítást nyertük e kérdésre vonatkozólag, hogy a levonás takarékosságból történik. Elhiszem. De bátor vagyok kérdezni, vájjon más czélokra is ily mérvben gyakoroltatik-e takarékosság? Merem állítani a budget alapján, hogy nem. Azt hiszem, hogy mivel a mélt. főrendek nemcsak az igazság, de a méltányosság tekinteteit is szem előtt tartják, méltóz-