Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.
Ülésnapok - 1878-95
XCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 27' ha pénzügyeink helyzete kedvezőbb lett volna, mily előnyös, hasznos és üdvös beruházásokra, mily terhek conversiójára lett volna ő excellentiája képes e kedvező viszonyokat felhasználni, holott jelenleg ez csak arra használtatik fel, hogy viszonylag tagadhatatlanul elég kedvező, de továbbra is kétségkívül megmaradó terheket vállalunk kölcsönképen. A mit e részben még megjegyezhetnék, azt fenntartom a részletes vitára. Csak azt kivánom még megemlíteni, hogy sajnálom, hogy a kormány nem tartotta szükségesnek magát a részben kiegészíteni, hogy a belügyi tárcza vitelére egy államférfiut hivott volna meg. Én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur emberi erőt felülmúló vállalatba fogott, midőn ily súlyos körülmények közt két tárczát egyesit. Tudjuk, hogy a publicum a közigazgatástól különben is nehéz viszonyaink közt mennyi támogatást várhat és követelhet. Ismerjük a ránk következett Ínséges évek súlyát; tudjuk, hogy az administratio a benne nyilvánult fogyatkozások miatt úgyszólván nyílt kérdéssé vált, mely fölött a közvélemény folyton vitatkozik, — minek egyedüli oka csak az, eltérve minden elméleti állításoktól, melyektől ezúttal tartózkodom, — hogy a meglévő állapot nem kezeltetik ngy, a hogy a publicumnak várni vagy követelni joga volna. Én tehát reméltem, hogy a kormány okulva és figyelembe véve ezen körülményeket, ez alkalommal ki fogja magát egészíteni és a vállaira nehezedett munkák végzésére megerősödvén, egy alkotmányos államférfiú segítségével, reményt nyújt a közönségnek, hogy e részbeni sérelmei orvosolva lesznek. A mi egyéb megjegyzéseim még a költségvetésre nézve volnának, azokat fenntartom a részletes vita alkalmára s a költségvetést az átalános vita alapjául ezennel elfogadom. (Helyeslés.) Schmiűegg János gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Bár küzdelmembe kerül a költségvetés tárgyalásában részt venni, mégis engedve a kötelességérzetnek, röviden kívánok tanácskozásaink e legfontosabbikához hozzászólani. (Halljuk!) A törvényjavaslat indokolásában az 1880-ik budgetet összevetve az 1879-ikivel, talán azon következtetésre szolgáltathatna alkalmat, mintha az ország pénzügyei, azaz anyagi helyzete javult volna. Én ezen állítást nem merném koczkáztatni, mert a tények valódi állásával meg nem egyeztethetem, sőt azt ezekkel ellentétesnek tartom. Én egy ország alatt a népnek, a lakosságnak összességét értem. Hogy ennek anyagi helyzete nálunk az utolsó években javult legyen, ezt a legnagyobb optimismus mellett sem lehetne állítani, sőt minden elfogulatlan embernek el kell ismernie, hogy hanyatlott, rohamosan hanyatlott. És ha az ország földbirtokosait egyenként, még a nagyobb birtokosokat sem véve ki, megkérdeznék, vájjon az ország helyzete javult-e, tartok tőle, vajmi kevesen felelhetnének igennel. És én irigylendőnek tartom azok helyzetét, a kik azzal dicsekedhetnek, hogy a jelenlegi kormány alatt a vagyoni statusquot fenn tudták és fenn tudják tartani. (Helyeslések.) Azt mondottam, küzdelemmel keliaköltségvetési törvényjavaslathoz hozzá szólnom és ezt ismétlem; mert, midőn látom, hogy a kormány az ország ügyeinek legéberebb megfigyelése, orgánumainak legszorgosabb megválasztása mellett a sikkasztások évekig tartanak, mig kellő vizsgálat tárgyát képezik; midőn azt látom, hogy a közigazgatásban egyrészről a hatalom, másrészről a kellő engedelmesség határvonalainak nem eléggé meghatározott voltából eredő valóságos chaos, eszmezavar eloszlatására misem történik; midőn azt látom, hogy a kormány financiális politikája az adó csavar megfeszítésében a fennmaradt hiányok új adók, új kölcsönök által való fedezésében culminál; midőn azt látom, hogy a nemzet íővagyona, értem a nemzetnek adóképességét, napról napra ijesztő mérvben fogy, mig ellenkezőleg annak támogatására, felsegélésére misem történik; midőn látom, hogy az országnak majdnem egyedüli jövedelmi forrása, értem a nyerstermények kivitelét, nem csak nincs biztosítva, sőt ellenkezőleg annak kulcsa kezeinkből kisikamloít; midőn mindezeket látom, tapasztalom, fájdalmasan érzem: természetes azon lelki küzdelem, melylyel a kormánynak, nem bizalmam kifolyásaként, hanem egyedül azért szavazom meg, mert budget nélkül sem jó, sem rossz és átalában sern4*
