Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.
Ülésnapok - 1878-91
XCÍ. OESZÁGOS ÜLÉS. il pedig egyrészt Szeged városa, másrészt a tiszavölgyi társulat fogja választani. E bizottságok, melyekben a kormánynak biztosítva van a többség, fognak határozni a fölött, hogy mely szegedi kárvallottaknak mily összegben adassék kölcsön és hogy ez a hypothekának 50 százalékát meg ne haladja; illetőleg meg fogják állapítani, hogy mely társulatnak mekkora kölcsön adassék. Gondoskodni fognak továbbá ezen bizottságok arról, hogy az évjáradékok pontosan befolyjanak, nehogy a tartalékalap igénybe vétessék. Ezen kölcsön és az arra történendő befizetések alapszerüleg fognak kezeltetni, és a tartalékalap, a mennyiben a tartozások fizetésére igénybe nem vétetik, ugy Szeged városát, mint a társulatokat illeti. A kölcsön létesítésénél kötelességem volt arról gondoskodni, hogy az, ugy az államra, mint azokra nézve, kik ezen müvelet folytán az államtól kölcsönt vesznek, lehető jutányos legyen; és én azt hiszem, hogy sikerült ezt elérnem annyiban, a mennyiben kamat- és tőketörlesztés fejében 6°/ o a mai körülmények közt is elég jutányosnak mondható. Azért kérem a mélt. főrendeket, hogy azon okból, hogy az előttünk lévő nagy feladat keresztülvihető legyen, ugy a mi Szeged reconstructióját, mint a mi a vizszabályozó társulatokat illeti, méltóztassanak az előterjesztett törvényjavaslatokat elfogadni. (Helyeslés.) Schlauch Lörincz Szathmári püspök: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! A mű, melynek létesítését az előttünk fekvő törvényjavaslatok czélozzák, oly nemes, hogy indokolásuknak szükségessége azon lelkesedés mellett, mely az egész országban oly melegen, s azon érdekeltség mellett, mely a művelt külföldön oly meghatóan nyilvánult, elesik. S távol is van tőlem a gondolat, hogy szavazatomat okadatoljam. Ha mégis felszólalok, teszem azt, hogy kifejezést adjak azon készségnek, mely e magas házban mindenkor visszhangra talált, valahányszor a hazának szellemi s anyagi felvirágoztatása szóba jött; nemcsak, hanem a mi humanitárius szempontból akár a nyomor enyhítésére, akár a keresztyén szeretet műveinek létesítésére irányult; teszem azt egyénileg mintegy a hálaadó lerovásául, melylyel tartozom egy városnak, hol szellemi életem kezdetét vette. Szeged, mig állott, az alföld dél-vidéki magyar elemnek gyúpontja volt, s a ki azt vallásos életében, tanodáiban, iparában, kereskedelmében s a néhány év óta hatványozott mérvben megindult szellemi haladásában megfigyelte, meggyőződhetett arról, hogy e város a nemzeti életnek kiváló tényezője, hogy földrajzi fekvésénél fogva ma is oly nemzetgazdászati s politikai szükség, mint volt hajdan védfal a törökök pusztításai ellen. Szegedről kormányozták lelkileg szegény Ferencz-rendű magyar szerzetesek a bánságot s tartották ébren az anyaországhoz való tartozandóság érzékét; s később visszaadatván ezen országrész Magyarországnak, ismét Szeged lett a központ, a hová özönlöttek mindazok, a kik a tudománynyal együtt a magyar nyelvet s vele a magyar haza szeretetét családi körükbe vitték. 1848-ig Torontál, Temes, Krassó megyék tisztikara legnagyobb részben Szeged városának tanodáiból került ki, s a vésznapok előtt e város szülőanyja volt a bánsági magyar falvaknak s terjesztője azon hazafias szellemnek, mely a magyar nyelvvel együtt a német falvakba hatolt. A csanádi püspök ide helyezte át a tanitóképezdét, mely a nem-magyar községeknek magyar tanítókat nevelt. Felemlíteni kívánom még a néhány év előtti kiállítást, mely valamint e nemben úttörő volt: ugy feltüntette a kincset, mely e városnak józan munkás s értelmes polgársága tevékenységében rejlik, de feltüntette a vonzó erőt is, melyet ez környezetére gyakorol. Hogy pedig Szeged s nem más tiszaparti város lett azon vidéknek úgyszólván góczpontja, ugy hogy az ipar s kereskedelemnek fejlődése mindinkább ide hajolt; hogy inkább itt, mint másutt fejlődtek ki hatalmasabban a nyugati civilisatió alkotó erői, az bizonyosan nem a véletlennek tulajdonitható. Az emberek sokszor ösztönszerűleg találják el az utat, melyen fennállásuknak s fenntartásuknak létfeltételei feküsznek; az idő is gyakran szentesíti azt, a mit a jó genius sugallt; de ma, midőn már nemzetünk gyakorlati irányban kezd számítani, az ország tudja, hogy 70,000 embernek eltűnése egy földrajzilag s sok más tekintetben is fontos 2*
