Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.

Ülésnapok - 1878-132

GXXXil. ORSZÁGOS ÜLÉS. 16? mig Csak äz oräzág Iäkoságánák fizetésképessége utolsó csiráját, utolsó porczikáját megsemmisíti és teszi ezt, hivatkozva mindenkor az elkerülhetetlen szükség kényszerűségére. Ám apaszszuk hát a kormány létszámát, apaszszuk a rendelkezési alapot, apaszszuk a honvédséget, ha már nem birjuk máskép, mint adósságon tartani; ne építsünk monumentális épületeket, a mikre csakugyan nines szükség, ne építsünk nagylelkűen, mintha még oly könnyen tehetnők, más országok hasznára, javára vasutakat, szóval ne játszuk a nagyhatalmat a nagyhatalomban, hanem húzzuk meg magunkat pénzügyeinkhez mérten s főleg ne szabjuk bevételeinket kiadásainkhoz, hanem ellenkezőleg illeszszük kiadásainkat bevételeinkhez és nem lesz szükség e folytonos, örökös, a kimerült országot a végkétségbeesés örvényébe sodró adóemelésekre. Legyen szabad a mélt. főrendek figyelmét, vagyis inkább igazságszeretetét egyre irányozni, arra t. i., hogy a vidéken a kisebb községekben lakók a czukor-adót direct és indirect útonmódon, nem egyszeresen, hanem háromszorosan fogják megfizetni. Magyarországon tudvalévőleg alig van czukorgyár; azok is sorra buktak és buknak. A czukor legnagyobb része Ausztriából importáltatik. Első adózás. A kereskedő ezen czukor-adót igen természetesen annak emelt árából fogja kivetni. Második megadóztatás. A harmadik megadóztatás a legsúlyosabb, a legterhesebb, és nem habozom kimondani, a legigazságtalanabb, a községek által történő megadóztatás, mert előreláthatólag a kis községek a kormánynak ezen adó czímén bizonyos átalányösszeget fognak fizetni, a mit azután pótadóképen fognak a községi lakókra kivetni, még azokra is, a kik soha czukorral nem élnek, és igy a szegény fogyasztok, mielőtt még az ausztriai czukor édességét csak meg is ízlelnék, háromszor fizetik meg annak adóját. Igen szerencsésnek érezném magamat, ha ebben aggodalmaim, nem hogy alaptalanok, de csak túlzottak lennének és ha a t. pénzügyminister urnak sikerülne ez aggodalmaimat ha nem is egészben, de csak részben is eloszlatni. De ha ez nem sikerül, azt hiszem, hogy a mélt. főrendek ily törvényjavaslat szentesítéséhez nem fognak hozzájárulni. Végre azt kérdem: kit süjt — értsük meg egymást, nem kit érint, mert ez az igazi, valódi közügy — kit sújt leginkább ez adó ? A földes urat, a nagybirtokost nem, mert az még csak megbírja, a kereskedőt nem, mert az minden ezzel kapcsolatos zaklatások daczára ezen adóemelést kiveheti az árúczikkekből, sőt tartok attól, hogy lesznek olyanok, a kik ezt saját hasznukra fogják fordítani. Tehát sújtja ez adóemelés az ország lakosainak azon túlnyomó nagy részét, a mely napi keresetéből él és a melynek budgetjében minden rézkrajczár szerepel, és a mely a már eddig is vállaira nehezedő túlsúly alatt, az összeroskadáshoz közel van. És mert tartok attól, hogy a |törvényjavaslat elfogadását százezreknek — valljuk meg — némileg megérdemlett átka fogja követni, én a törvényjavaslatot nem fogadom el, és midőn ezt teszem, a legőszintébb meggyőződésem, hogy csak hazafias kötelességemnek felelek meg. (Helyeslések.) Szapáry Gyula gr. pénzügy ni inister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt magának a törvényjavaslatnak védelmére felszólalok, és annak elfogadására a méltóságos főrendeket felkérem, először is azokra reflectáljak, a miket az előttem szólt két méltóságos gróf ur felemlített. Mindenek előtt azt kérdi Schmidegg János gr. ur ő méltósága: kit sújt ezen adóemelés ? és azt feleli rá, hogy sújtani fog mindenkit: a gyárost, a kereskedőt, a fogyasztót. Ha ő méltóságának ezen állítása áll, akkor ez épen a törvényjavaslat mellett szóló argumentum, mert azt bizonyítja, hogy ha lörvénynyé emeltetik, igazságosan sújtja mindazokat, kiknek kezein e czikkek keresztül mennek. De ezzel szemben azt említette ő méltósága beszéde végén, hogy e törvény nem fogja sújtani sem a birtokosságot, sem a kereskedőt, hanem igenis sújtani fogja a legszegényebb sorsú lakosságot. Ez, méltóságos főrendek, ellentétban vau a méltóságos ur előbbi nyilatkozatával. Én azonban részemről nem tudom felfogni, és nem tudom képzelni, a törvényjavaslatnak mely intézkedése fogná sújtani a lakosság azon részét, a mely ezukrot és kávét nem fogyaszt. De ha csakugyan a legutolsó