Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-13
60 XÍIT. ORSZÁGOS ÜLÉS. bemehetünk mindjárt érdemleges tárgyalásába. Annyival inkább kívánatos pedig ez, mert a magas háznak sok tagja a fővároson kivül lakván, s a szent karácsonyi ünnepeket családi vagy egyházi hivatalos körében óhajtván tölteni, az utak rosszasága s az idő előrehaladott volta miatt tovább itt nem időzhetik, s még is méltányos mindegyiknek azon óhajtása, hogy e nagy fontosságú ügy érdemleges elintézésében részt vehessen. Én tehát azon indítványt vagyok bátor tenni, hogy ezen szerződésnek, illetőleg a körötte forgó törvényjavaslatnak a bizottsághoz való utasításától elnézve, annak érdemleges tárgyalásába azonnal bele bocsátkozni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Van- e valakinek a sürgősségi indítványra nézve ellenvetése? (Nincs!) Ha nincs, akkor a szokásos tárgyalási fokozatok mellőzésével a német birodalommal kötött kereskedelmi szerződés azonnal érdemleges tárgyalás alá vétetik. Kemény Gábor b. földmivelés- ipar- és kereskedelmi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Kevés az, a mit élőszóval szükséges hozzátennem ezen törvényjavaslat elfogadásának sürgősségét, és elfogadásának helyességét illetőleg, a mit az előttem szólott érsek ur méltóztatott e tekintetben már elmondani. Távol legyen tőlem azt hinnem, hogy ezen munkálat a tökély netovábbjával bír: a mostani viszonyoknak megfelelőleg a jövő évre biztosítja a szerződéses baráti jó viszony fenntartását, a szomszéd nagy, hatalmas, civilizált, anyagi és szellemi erőkben dús országgal. Ez volt a kérdés, és az lehet már most a kérdés, mi lehet czélirányosabb a jövő év folytán: a bizonytalan jövőnek nézni-e eléje, vagy egy talán nem minden pontjában megfelelő szerződésre támaszkodva a jó viszonyt fenntartani és fenntartani az által egyszersmind a lehetőségét a jövő év folyamán azon intézkedéseknek és tárgyalásoknak megkezdésére, a melyek egy biztosabb jobb szerződésnek, vagy netalán tarifaszerződés megkötésére vezetnek? Legnagyobb fontosságát ezen benyújtott törvényjavaslatnak épen abban látom, hogy egy évre biztosítja és remélhetőleg hosszabb időre megnyitja útját annak, hogy a baráti jő szomszédi viszony, a mely eddig a két állam között volt, továbbra is fenntartathassák. Vannak egyébiránt még ezenkívül más előnyei is ezen szerződésnek és ezek közé tartozik főleg az, hogy mindaz, a mi a kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak tényleges gyakorlati könnyítésére csak felhozható és szerződésileg megállapítható volt, az e szerződésben mind benne van. Annyiban elismerem hátrányát, hogy nem tarifaszerződés, de a mennyiben átalában a kereskedésnek minden akadály, minden nehézség és terheltetés nélküli menetét biztosítja, merem állítani, hogy e szerződés megfelel feladatának. A nélkül, hogy részletesen minden §-ra kiterjeszkedni szükségesnek tartanám, méltóztassanak megengedni a mélt. főrendek, hogy csak egy pár kérdést hozzak fel. A ki ismeri a vasúti igazgatóságoknak azon sokszor felmerült panaszát és kereskedőinknek sok kellemetlenségét, melynél fogva a vaggonok Németországban visszatartattak, az kellőleg méltányolni fogja azt, hogy erre vonatkozólag oly határozott stipulatiók történtek, a melyek elejét veszik jövőre a vasúti vaggonok Németországban való visszatartásának bármely ürügy, szin vagy követelés czíme alatt és bárkinek tulajdonát képezzék azok. Egyszersmind kilátásba van helyezve nemcsak az, hogy az osztrák-magyar monarchia kereskedői minden tekintetben ugyanazon kedvezményekben részesülnek, mint Németország kereskedői, de az is, hogy egyenes előnyös vasúti tarifatételek megállapítása által egymástól távolabb fekvő jelentékeny kereskedelmi pontoknak előnyök fognak nyújtatni, a mi hasonlólagjigyelmet érdemlő stipulátió. Azt fogják mondani némelyek, hisz ez már eddig is meg volt állapítva. Nem mondom, hogy nem lett volna, legalább némely csatlakozási pontra nézve; de köztudomású dolog lévén az, hogy e tekintetben tényleg igen sok nehézség fordult elő akkor, midőn újabb szerződés által, — melynek minden betűjéből látszik az e tekintetben való teljes bőkezűség, jóindulat, cselekvési készség, — ez újra ki van mondva, kétségkívül nem rósz, de előnyös szerződést kötöttünk.
