Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-84

402 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS realizálhat. Azok pedig, a kikről itt szó van, nem gazdag emberek, és nagyrésze azon szőlőknek, melyek megváltatnak, parlagon beverés sok oly földnél, a melynek megváltását a törvény elrendelte, a váltsági ár az értéknél sokkal nagyobb. Ha már most azon szőlőbirtokosokat kényszeritjük, ugy, mint azt a törvényjavaslat, kívánja, hogy a törvény életbeléptetése után a 8%-os törlesztési részleteken kivül a hátralékokból a folyó járadékok kétszeresét fizessék be 1880-ik évi januártól fogva számítandó félévi részletekben, tehát ez évben a váltságösszeg 24%-a fizetendő: ez által ezen birtokosok legnagyobb része még nagyobb zavarnak lesz kitéve. Én pedig, a mint ismerem a bortermelő és kereskedelmi viszonyokat, azt hiszem, hogy az ily intézkedés a legtöbb vidéken crisisre fog vezetni, mert az illetők e kötelezettséget teljesíteni, ez összeget megfizetni nem tudják. Mert oly viszonyok közt, a hol a termelés oly bizonytalan és az értékesités oly kétes, a hol mindig csak a jó remény fejében dolgoznak, a mikor a szőlőt betegség sújtja, ott a legnagyobb kíméletet indokoltnak találom. Én nem rovom fel a t. pénzügyminister urnak azt, hogy törvényjavaslata így van tervezve, mert újév előtt hozta be törvényjavaslatát és bizonyára még előbb concipiáltatott. De ha ezen törvényjavaslat szerint a hátralékok törlesztésének első részlete januártól számítva fizetendő, akkor ez a teher óriási, és mindenesetre kívánatos volna, hogy a fizetés későbbre, a jövő őszszel. a terminus után következnék be. Az itt szóban lévő kérdés az ország jólétét közelről érinti és nem lehel e tárgynál mulatságos, érdekes, hangzatos beszédet tartani. De azt hiszem, hogy itt mélt. főrendek, szembe kell néznünk a helyzettel és nem szabad elfogadnunk oly törvényjavaslatot, a melynek eredménye nem biztos és a czélnak meg nem felelő. Azért én ezen törvényjavaslatot ezen alakjában nem fogadom el és azt kívánom, hogy a pénzügyminister számbavéve és kutatva a szőlők különböző culturalis helyzetét és viszonyait, jelen törvényjavaslatát visszavevén, erre való tekin- j tétből új törvényjavaslatot terjeszszen a tör- • vényhozás elé. Szapáry Gyula gróf pénzügyminister: \ Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Az 1868: XXIX. t. ez., mely a szőlő-tartozások megváltásáról szól, az államot, csak mint közvetítőt állította oda s nem mint fizetőt; igy tehát az állam csak ily alakban vállalt kötelezettséget. Ezen tartozásokból azonban már most is 7 milliónyi hátralék támadt s az állam kénytelen volt a szelvény-beváltásra és törlesztésre a szőlödézsmaváltsági alapnak tetemes előlegeket adni. Nehogy tehát az állam még nagyobb terhet legyen kénytelen e ezímen elvállalni, azért tartottam szükségesnek e törvényj avaslatot előtérj eszteni. Az előttem szólott méltóságos ur megjegyzését nem bírom megérteni, mert ő azon feltevésből indul ki, hogy az 1879. év végéig lejárt tartozási részletek sehol sem fizettettek volna be; ez azonban kivételes eset, mert vannak számosan, kik csak néhány részlettel vannak hátralékban. Áz Í868: XXIX. t. czikk által megállapított tartozások lerovására nagyrész! megtörténtek a befizetések és igy csak kivételesen fordulnak elő azon esetek, a melyekről a törvényben provideálni kell. A mélt. gróf ur azt indítványozza, hogy e kérdés ezen törvényjavaslat elvetésével újabb tárgyalás alá vétessék. De mi lenne ennek addig is a következése? Az, hogy sokkal rosszabb helyzetben lennének a váltságkötelezettek, mint ezen törvényjavaslat elfogadása esetén, mert akkor a mostani szabály szerint volna a pénzügyministernek kötelessége az egyenes adók behajtási módjára a hátralékokat és pedig az összes hátralékokat egyszerre behajtani. E törvényjavaslat tehát könnyít a szőlödézsmaváltsági kötelezetteken és pedig oly módon, a melyet én kivihetetlennek nem tartok, mert sokkal könnyebb az évi tartozásnak kétszeresét leróvni, mintha 10—12 félévi váltságrészlet egyszerre haj tátik be. E törvényjavaslat egyrészt könnyitvén a váltságra kötelezettek helyzetén, másrészt pedig biztosítván a kincstárt, hogy két milliónyi követelését behajthatja, kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Vécsey József b*: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttem szólott