Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-80

LXXX. OftSZÁGOS ÜLÉS. 391 tárgyalásakor, nekem is kellett ezzel küz­denem. Elismerem igenis, hogy e törvényjavaslat behozhatása miatt kellett némelyeknek ellen­kező nézetével küzdenem; mert sokan voltak olyanok, a kik azt hitték, hogy erre nézve külön törvény nem is szükséges, hogy a kezelés ily módja az 1867 : XII. t. cz.-ből természetszerűleg folyik, de megnyugtaLhatom ő exciáját és a mélt­főrendeket az iránt voltak, hogy a kikkel ez iránt vitatkoznom kellett, azok nem centralisták, azok nem fogják a monarchiát azért centralparla­ment felé húzni akarni; hanem voltak olyan férfiak, a kiknek 1867 : XII. t. ez. iránti felfo­gása különböző volt az enyimtől, és némely­részben olyanok, a kiké jogosultan lehetett különböző, amennyiben az 1867 :XII. t. czikknek épen ezekre vonatkozó szövege az osztrák tör­vényben és a magyar törvényben nem telje­sen identicus. Én csakis azt mondhattam és mondom, hogy a helyett, hogy vádat érdemelnék, — mert pláne vádakkal illettettem azért, hogy ezen törvényjavaslatot benyújtottam — inkább a magyar felfogás és a dualismus iránti érzék diadalmának mondhatom azt, hogy ezen tör­vényjavaslat ugy itt, mint a monarchia másik államában behozatott. (Helyeslés.) Különben mélt. főrendek, ő excellentiája ékesen hivatkozott azon férfiura, a ki az 1867 : XII. t. cz.-nek főteremtője volt. Elismerem, s félreértés kikerülése végett kötelességem azt megmondani, hogy ő sokkal több joggal tehette ezt, mint azok, a kik mostanában másutt reá hivatkozni szoktak; de én mégis azt hiszem, hogy egy nagy ember iránti valódi tisztelet nem az, hogy azt mondjuk : mit mondana, ha itt volna, mert senkinek, egyikünknek sem adatott meg­határozhatni, hogy ezen mindnyájunknál nagyobb szellem hogyan Ítélte volna meg a helyzetet, s azt hiszem, hogy ha módja volna ma szavát hallatni, csak azt mondaná: Hagyjatok engem nyugodni, ne akarjatok az én emlékemből fegy­vert kovácsolni azok ellen, a kik a monarchiá­nak dualisticus alkotmányát, Magyarországnak ennek keretében fennálló önállóságát és alkot­mányos életének biztosságát akarják fenntartani, küzdve szemben minden néven nevezendő meg­támadások ellenében. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én kérném a mélt. főrendeket, méltóztas­sanak e törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Scbmidegg János gr.: Méltóságos főren­dek ! Személyes kérdésben vagyok kénytelen fel­szólalni, mert először ő excellentiája a belügy­minister azzal vádol, hogy mintha én azt mon­dottam volna, hogy ezen törvényjavaslatot akar­jákper sundám bundám keresztülvinni. Én nem ezt, hanem azt mondottam, hogy ezen törvényjavas­lat egyik szakaszában sem olvasom azt, hogy ez által az 1867: XII. t. czikk megváltoztattatik. Azt pedig jogosítva voltam mondani, hogy ha igy fogadjuk el a törvényjavaslatot, azon törvény megváltoztatását mintegy per sundám bundám fogadjuk el. Másodszor azzal méltóztatott vádolni hogy ellenkezik a 67: XII. törvényczikkel azon modus, melyet én nem ugyan ajánlottam, ha­nem csak mint gondolatomat adtam elő. Én azt mondtam: Bosznia és Herczegovina köz­igazgatása kivételes eset lévén, kivételes módon lehetne talán eszközölni. A harmadik, a mivel szintén méltóztatott vádolni, az volt, hogy én csak annyit mond­tam, hogy tartok tőle, hogy a delegatiók per­manenssé válnak, és akkor centralparlamentté átalakulásuk csak idő kérdése lehet. Én azt hiszem, ezekért nincs oka ő nagy­méltóságának engem illoyalitással vagy illogi­cával vádolni. Tisza Kálmán ministerelnök : Csak azt akarom megjegyezni, hogy félreérthettem ugyan ő méltóságának egyik vagy másik szavát, de illoyalitással vádolni eszembe sem jutott. Elnök: Ha nincs, ki szót kivan emelni, méltóztassanak azok, kik az imént felolvasott törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, feláilani. (Megtör­ténik.) A mélt. főrendek elfogadják. Most pon­tonként fog tárgyaltatni. Nyáry Jenő b, jegyző (olvassa a törvény­javaslat egyes szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak).

Next

/
Thumbnails
Contents