Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-80

LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 387 Én azon történelmünk harmadik korszakában oly gyakran megújult fáradaímas és áldozatdús küzdelmeknek, melyek a legjelesebb erők munkásságát emésztették föl és melyeket ezen törvényjavaslat folytán véleményem szerint ki nem kerülhetőknek Játok, jövő eredményére ma csak aggodalommal és remegve tudok gondolni, mert megfogyatkozva, nagy részben elpusztulva látom azon erkölcsi és anyagi erőket, melyek a nemzeti ügyeket még a legközelebbi múltban is győzelemre vezették és a melyek nélkül én minden küzdelmet sikertelennek tartok, bármily jogos legyen is egyébként annak alapja. (Helyeslések.) De ha ezen egyéni aggodalmam, sejtelmeim daczára is ezen meg újulandó küzdelmek végre is az ész és igazság diadalával végződnének, visszahatásuk a nemzet szellemi és anyagi érdekeire mégis káros maradna, mert szükségképen késleltetné a jogos haladást és megakadályozná annak gyors és termékeny foganatosítását. (Helyeslések.) Ezekután, mélt. főrendek, én ezen törvényjavaslatot egyéb intézkedéseinek határozatlanságán kivül, mely különösen a hatóságok jogkörének megállapításánál szembe ötlő, s mi által komoly conflictusok csiráját rejti magában, és magán hordja azon jelleget, melyet az angol a törvény dicső bizonytalanságának nevez: a törvényjavaslatot főleg 1. §-a miatt nem fogadom el, mely nézetem szerint fictiot tartalmaz, és én nem kívánok szavazatommal oly törvényhozási intézkedéshez járulni, melynek fontosságáról és horderejéről a kiegyezés nagymestere az 1867: XII. t. ez. alkotója joggal elmondhatná Cicerónak Atticushoz intézett következő szavait: »Quaeris deinceps, qui nunc sít status rerum, et qui meus. Reipublicae illum statum, quem tu meo, ego diviuo consilio confirmatum putabam et qui bonorum omnium coniunetione. et auctoritate consulatus mei fixus et fundatus videbatur, nisi quis Deus nos respexerit, sublatum esse scito de manibus hoc uno iudicio.« A törvényjavaslatot, mint mondám, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el azon szövegben, a melyben előterjesztetett. (Helyeslések.) Rudnyánszky József b.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! A berlini szerződésben az osztrák-magyar monarchia felhatalmazást nyert Bosznia és Herczegovina közigazgatására. Eme közös külügyi ténykedés folyományaként jelentkező felhatalmazásnak érvényesítésére a befejezett hadügyi actio után annyival is inkább szükséges alkotmányos utón kijelölni a hivatott tényezőket és megfelelő módozatokat, miután habár a felhatalmazás alapjánál és czéljánál fogva kétségtelen, hogy az abból folyó jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésére addig, rnig egyik vagy másik irányban végleges intézkedés nem tétetik, a monarchia mindkét állama a közös ügyeket szabályozó törvények értelmében jogosított, illetőleg kötelezett az 1867. évi XII. t. ez. tartományok igazgatására megfelelő intézkedéseket nem tartalmaz, sőt átalános szabályai sem szolgálhatnak ily czélra zsinórmértékül a törvényhozás különös rendelkezése nélkül. A felhatalmazás természete azt hozza magával, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatása mindenkor a külügyi viszonyok követelményeihez mérten eszközöltessék. Eme körülmény és a monarchia mindkét államát az emiitettekhez képest közösen illető jog és terhelő kötelezettség egyaránt czélszerűvé és indokolttá teszi, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat indítványához képest a közigazgatás vezetésével a külügyekkel kapcsolatos többi közös ügyeket is intéző közös niinisterium bizassék meg, és pedig olyképen, hogy a veze tésbe a monarchia mindkét államának kormánya a javaslatba hozott módon befolyjon. A felhatalmazás nyújtásához és elfogadásához kötött remény megvalósítása tagadhatlanul a közigazgatás helyes berendezésétől feltételeztetik. Az e részben meghatározandó módozatoknak azonban a külügyi viszonyokon kivül a belügyi állapotokhoz mérteknek is kell ienniök. A^törvényhozás e tekintetekben nem áll consolidált viszonyokkal szemben, s ezen okból a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy a közigazgatás szervezésére nézve még átalános irányelveket sem tartalmazván, a végrehajtó hatalomnak az alkotmányos korlátokon belől szabad kezet enged, a körülmények természetszerű folyománya. 49*