Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-80

382 LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. alkalmazásba vett törvényes intézkedésekben, a mit ezen törvényjavaslat nem nyújtván, e szempontból sem fogadom el azt. Cüiráky János gr.: Nagymélt. elnök ur, mélt, főrendek! Tanácskozásunknak jelen tárgyát képezi a Bosznia és Herczegovina közigazgatásának megállapítása iránti bizonyos intézkedés. Ezen intézkedés természetes szüksége folyik abból, hogy azon két tartomány, és pedig az általunk is szemlélet alá vett berlini szerződés következtében, hadseregünk által megszállva, épen azon berlini szerződésnek alapján az osztrák-magyar monarchia által kormányoztassák és administráltassék. Alapja tehát a berlini szerződés, mely a főrendiháznak annak idejében bejelentetvén, ámbár ez annak taglalásába mélyebben belebocsátkozni hivatásának nem tartotta, de abba beleegyezett és beczikkelyezését itt kimondta. Hogy azon országoknak a mi monarchiánkkal való kapcsolatba hozatala fölött nem beszélhettünk, igen természetes, mert arra a berlini szerződés tárgyalása alkalmat nem szolgáltatott, most sincs szándékom ezen kérdésben bővebben kiterjeszkedni, csakis azt akarom constatálni, hogy talán történelmileg is bebizonyítható tény az, hogy Magyarország és a magyar király azon országrészre való hatályos befolyását századokon által mindig szem előtt tartotta. Hogy arra mi szolgáltatott alkalmat, azt mindenki könnyen megbírálhatja, ha országunk területi fekvését tekintetbe veszi. Azon területi fekvést, a mely a haza megszállásának időpontjától veszi úgyszólván eredetét és a melyből természetesen azután az ország fenntartásának érdeke is megbírálandó és szem előtt tartandó. Geografikus fekvésénél fogva Magyarország két hatalmas birodalom közé volt ékelve a legrégibb időben is, ékelve volt a német és a byzanti birodalom közé, és igen jól tudjuk, hogy hol az egyik, hol a másik igyekezett nagyobb befolyást az országra gyakorolni és fölényt szerezni magának. A közben lévő kisebb a Balkán félszigeten elterjedő tartományokra, a melyekre is, igen helyesen az előttem szólott méltóságos ur is biztositani kívánja ezentúl is az osztrák-magyar monarchia befolyását, mindig bizonyos hatással volt, azon hatással, a melynek eredménye, hogy azon országok, a melyek között Bosznia és Herczegovina bizonyos kitűnő helyet foglal el, a magyar korona hatáskörébe tartoztak, vagy legalább, hogy jobban fejezzem ki magamat, a monarchia fölényének hatalmát mindig bírta ezekre gyakorolni és folytonosan szem előtt tartotta mindaddig, mig a török invasio erőszakkal következtében ezen tartományok elszakittattak a magyar koronától, a mikor tehát ezen fölénynek gyakorlata nem szűnt ugyan meg, de némi kép meggyengitve volt, mert tudjuk, hogy eleintén a törökökkel békekötések nem is köttettek, de csak fegyverszünetek időről időre. Később, midőn már gyengülni kezdett ezen hatalom befolyása, akkortájban aztán köttettek állandó békekötések és ha ezen állandó békekötéseket szorosabban vizsgáljuk, mindig azt fogjuk belőlük látni, hogy az ottani lakosságnak védnökségét illetőleg, régi jogairól a magyar korona soha le nem mondott, sőt azt világosan is befolyásolva gyakorolta. Legújabb időben a török birodalomnak szétzilálása, mely valamint az embereknél a dissolutionalis processus, néha egy évig is eltart, ugy ezen dissolutionalis processus egy nagy birodalomra nézve évtizedekig évszázadokig is tarthat, még inkább szükségessé teszi, hogy a mennyiben a magyar szent koronához tartozott ezen, birtokokra nézve azon ott uralkodó eddigi hatalomnak, t. i. a török hatalomnak befolyása gyengül, azon befolyás, mely talán újabb időben sok nehézséget a mi monarchiánknak nem is okozott volt, ép azon mérvben az eddig gyakorolt fölényi hatásnak fenntartása is megóva legyen, épen azon szempontnál fogva, nehogy azon a vidéken ujdon cristallisatio következtében ujdon és épen a mi monarchiánkra nézve káros befolyással biró alakulások által is támadhassanak ujdon meg ujdon szövetkezések, ujdon népeknek egyesülése következtébeni olyatén csoportosulások, melyek tán épen oda vezethetnének, hogy azon befolyás, melyet talán az előttem szólott is bizonyosan nem akar erősödni hagyni, erősebb állást nyerjen. Ez tette tehát, azt hiszem, szükségessé — mit azonban a mérvadó urak nálam bizonyosan sokkal jobban fognak constatálhatni — ez tette szükségessé és pedig elég ildomosán