Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-79

376 LXXIX. OBSZÁGOS ÜLÉS. ház állandó hármasbizottságának jelenléséi, az ország némely ínséges vidékén a vetőmagban szűkölködő községek által felveendő kölcsönök állami közvetítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában és a ministeri indokolás). Elnök: Van-e a méltóságos főrendek közül, a kinek átalánosságban észrevétele van ? (Nincs!) Ha nincs, az esetben a törvényjavaslat átalánosságban, a részletes vita alapjául elfogadtatik és a részletes tárgyalás alkalmával fel fognak olvastatni azon módositványok, a melyeket a hármas állandó bizottság az egyes pontokra nézve ajánl. Pallavicini Ede őrgróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, Lés 2. §- át, melyek változatlanul elfogadtatnak). Gromon Dezső jegyző: A 2. §. után egy új §. elfogadását ajánlja az állandó hármasbizottság, mely következőképen szól: »Az ezen törvény értelmében nyert kölcsönök az 1868 : LIV. t. ez. 398. §-ának rendelkezése alá. esnek*. Majthényi László báró: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a magam részéről röviden indokoljam, miért járulok én a hármas állandó bizottság által javaslatba hozott ezen új §-hoz. Azt tartom ugyanis, hogy midőn az állam és a törvényhozás szükségesnek látja a gondoskodást az iránt, hogy a szűk termés folytán azok, a kik esetleg tavaszi vetőmagban szűkülködnek, azon helyzetbe tétessenek, hogy ezen szükségle töket az állam által közvetített kölcsön utján fedezhessék, ezen czél tökéletesen elérve nem volna, ba nem történnék gondoskodás arról, hogy az ily czímen nyert kölcsön vagy az ezen kölcsönön vásárolt vetőmag a maga rendeltetésétől el ne vonathassák. Ez pedig megtörténhetnék oly esetben, ha a kölcsön vagy vetőmag akár állami, akár magán jellegű követelések kielégítésére a maga rendeltetésétől elvonathatnék. A mi az állani követeléseit illeti, a pénzügyminister urnak újabban kiadott nagy kiterjedésű és a helyzetet figyelembe vevő intézkedései, de különösen azon törvény, mely a közadók kezeléséről és behajtásáról intézkedik, teljes megnyugvást nyújt arra nézve, hogy ezen kölcsön vagy vetőmag állami követelések kielégítésére fordíttatni nem fog. Máskép áll azonban a dolog a magánjellegű követelésekre nézve, a melyekkel szemben ezen biztosíték hiányzik. Igaz ugyan, hogy a polgári perrendtartásnak 398. §-a, mely így szól: >A közpénztárakból vagy szegényi és alapítványi pénzalapból fizetendő kegydíjakra, jótékonysági és alamizsnapénzekre, melyek özvegyeknek, árváknak és rnás szűkölködőknek, az állam vagy fejedelmi jóváhagyás mellett felállított intézetek és társulatok által nyújtatnak: végrehajtás nem intéztethetik« . Tartalmaz ugyan e tekintetben némi analógiát; de épen mert csak analógia, a bíróságok és a bírósági közegek részéről eltérő, egymással összhangban nem lévő magyarázatokra és ennek következtében különböző eljárásra szolgáltathatna alkalmat. Ha tehát a törvényhozás azt akarja, hogy a czél, a mely kitüzetett, eléressék, felfogásom szerint mellőzheüenül szükséges ennek világos szavakban és egészen formulázva kifejezést adni ezen törvényben. Én ezen intézkedést tökéletesen jogosultnak is tartom ; mert ha abnormális viszonyok közt az állam nem veszi igénybe a vetőmagot a mása követelésének a kielégítésére, én azt gondolom, hogy ily abnormis viszonyok közt, a melyek közt ama szűkölködők élnek, igenis a maga helyén van az oly megszorítás, a mely igen rövid időre és korlátolt mértékben bizonyos tárgyakra nézve a magánjellegű követelések kielégítését kizárja. De ezen megszorítás actualis fontosságú azért is, mert a nyomasztó viszonyok folytán a legközelebbi múltban igen sokan jutottak abba a helyzetbe, hogy kötelezettségeket vállaljanak, a melyeknek kielégítésére esetleg, ha ezen megszorítás a jelen törvénybe fel nem vétetik, a vetőmag igénybe vehető volna. De másrészről nézetem szerint e részben a legkevesebb aggály sem foroghat fenn; mert hiszen csak a vetőmag beszerzésére adott kölcsönről, vagy pedig magáról a vetőmagról van szó, a mi minden községben, az illető közegek hozzájárulásával igen könnyű szerrel constatálható, hogy mennyi elkerülhetetlenül szükséges. E kímélet tehát többre, mint a vetőmagra kiterjesztetni nem fog. A mi az időt illeti, tudjuk, hogy a tavaszi vetésnek bizonyos határideje