Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-75

LXXV. ORÍ nagyobb megnyugtatásul, a 4. pontba itt felvétessenek azok is, a kik magukat már ezelőtt pénzzel megváltották. Tisza Kálmán mmisterelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Bátor leszek egy pár szóval a méltóságos urnak válaszolni és remélem, hogy válaszom megnyugtató lesz. Ezen törvényjavaslatban, —- a melynek czíme a képviselőház megállapítása szerint hadmentességi díjra változtattatott, — nem lehet és nincs is egyébről szó, mint arról, hogy azok, a kik az 1868. törvény értelmében hadkötelesek, ha — és a mennyiben a szolgálatra képteleneknek találtatnak, ezen díjakat fizessék meg. Ha tehát valaki az annak idejében fennállott törvényes rendszabályok értelmében a hadkötelezettség alól magát megváltotta, megszűnvén a hadkötelezettség maga, igen természetesen a hadmentességi díj alá sem vonható, és épen azért nem volt és nem szükséges erre nézve a törvényben provideálni. Mert a mint szerencsém volt mondani, a dolog természetében rejlik, hogy a díj csak attól szedhető, a ki hadköteles volna, de nem találtatott alkalmasnak a hadi szolgálat teljesítésére. {Helyeslés.) Schlaucli Lörincz szathniári püspök: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Az 1868: XL. a véderőről szóló törvénynek 25. §-ában foglaltatnak azon határozatok, melyek a papjelölteket s a papokat illetik; a 26. §-ban pedig intézkedés történik a tanítók hadkötelezettségéről és azon módozatról, mely szerint a hadkötelezettségnek eleget tenni kötelesek. A papjelöltek, midőn felszenteltetnek, nem lépnek hadi szolgálatba, hanem mint tábori lelkészek beigtattatnak a sorkatonaság s illetőleg a honvédség létszámába; a papjelöltek pedig sohasem hivatnak be hadi gyakorlatra és így azok tulajdonképen hadi szolgálatot nem tesznek. A tanítók ismét csak bizonyos időre hivatnak be és átalában szabadságoltatnak s az időt otthon töltik. Miután tehát mindkét kategóriába esők ez által mintegy fel vannak mentve, vagyis inkább tényleg szolgálatot nem tesznek, — itt azonban sem az első, sem a második szakaszban, a hol azokról van szó, kik a díjat fizetni kötelesek, de a harmadik szakaszban sem említtetnek, hol a felmentésről van szó, sem a jelölÁGOS ÜLÉS. 365 tek sem a tanítók: azon érdekeltségnél fogva melylyel mi papjaink és tanítóink iránt viseltetünk, és azok sorsát szeretettel felkaroljuk, de a jövőbeli zavarok és kételyek mellőzése tekintetéből is bátor vagyok a mélt. főrendek engedelmével a t. ministeriumhoz azon kérdést intézni: vájjon papjelöltjeink vagy papjaink^ kik tábori lelkészekül működnek, vagy inkább szabadságoltatnak és tanítóink ezen hadmentességi díjat tartoznak-e fizetni vagy nem? Tisza Kálmán mmisterelnök: Ha méltóztatik a méltóságos főrendiház megengedni, bátor leszek egy pár rövid szóval válaszolni. (Halljuk!) Válaszom csak annyiból áll, hogy miután ezen egész törvényben, a hol megmondatik, kik tartoznak díjat fizetni, sem azok, kik a véderő-törvény 25-ik, sem azok, kik annak 26-ik §-a alá esnek, említve nincsenek, igen természetes, hogy ezen törvénynek rendelkezése a díjakat illetőleg, rajok egyátalában ki nem terjed. Sőt biztosithatom a méltóságos főrendeket arról is, a mi még inkább meggyőzheti a felől, hogy a törvény csak igy értelmeztetik, hogy ezen kérdés ugy a magyar kormány kebelében, mint — mivel a törvény ezen részeinek összhangzóknak kell lenni, a monarchia mindkét államában, — a monarchia másik állama kormányával is megbeszéltetett és a megbeszélés után ugy magyaráztatott a törvény, hogy a 25. és 26. §. alá eső védkötelezettek ezen díj fizetése alá ne vonassanak. Egyébiránt, ne hogy — mint ő méltósága méltóztatott mondani, — félreértések támadjanak, azon kívül, hogy maga a törvény is jelzi, hogy ezekre nem értetik a hadmentességi díj fizetése, még a honvédelmi és pénzügyminister által kiadandó utasításban is ki lehet erre bővebben terjeszkedni, és meg lehet abban magyarázni az alárendelt hatóságoknak,' hogy kik tehát azok. kik ezen törvény értelmében díjfizetés alá vonandók, s kik azok, kik a díj fizetésétől mentesek. (Helyeslés.) Schlaueli Lörincz: Köszönettel és megnyugvással veszem a ministerelnök ő exeiája felvilágosítását. Elnök: A mélt. főrendek a ministerelnök ur ezen kijelentésében megnyugszanak. Pallavicini Ede őrgróf jegyző (olvassa a 4-ik szakaszt).