Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-72

350 LXXIL OKSZÁGOS ÜLÉS. A nyereményeknek ily módon való reducálása a netalán jogi szempontból felmerülő aggodalom ellen is igazolható, mert ez által azon socialis igazságtalanság ellen óvszert nyernénk, mely abban áll : hogy a feltűnően csekély kisebbség, milyen a nyerők száma a betevőkkel szemben — átlag 1*5% — az állam közvetítése által alkalmat talál arra: hogy mások pénzének árán meggazdagodjék. Minthogy az egész lottójövedelem az állam javára eső igazságtalan számításon alapszik, a nyerőre nézve utoljára is közönyös, hogy a mathematicai számítás szerint rá eső nyereménynek harmad vagy negyed részét kapja-e? Ha már fenáll annak kényszerűsége, hogy a lakosság játékszenvedélye az államnak financiális jövedelmi forrásul szolgáljon : akkor folyjon abból a lehető legnagyobb jövedelem, hogy ez a közczélnak hasznára váljék. (Ugy van!) Habár a kormány nem ezen jövedelmesebb módot választotta, a törvényjavaslatot — mely ellen adópolitikai szempontból kifogást tenni nem lehet, mely a véletlen játéka folytán egyeseknek jutott jövedelmet teljes jogosultsággal megadóztatás alá veti, — mind az átalános, mind a részletes tárgyalás alapjául elfogadom [Elénk helyeslés.) Elnök : Ha nincs, ki szólni kivan, akkor határozatképen kimondom, hogy a mélt főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Következik a részletes tárgyalás. Pallavicini Ede őrgróf jegyző {szakaszonként olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztassanak azok, a kik az imént felolvasott törvényjavaslatot ugy béltartalmára, mint belszerkezetére nézve elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, s e felől a képviselőház a szokott módon értesíttetni fog. A mai határozat alapján napirend szerint következik az állandó hármas bizottság jelentése a kőolaj-vám felemeléséről és az ásványolaj-adóról szóló törvényjavaslat tárgyában. Gromon Dezső jegyző (olvassa a jelentést és a ministeri indokolást). Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek ! Mindinkább utat tör maginak azon átalános meggyőződés, hogy az ujdoni tapasztalatok nyomán indulva, melyek az adórendszer körül szerezvék, azon főeszme bir legtöbb alappal, hogy mindenki azon mértékben és arányban vonattassék az adózás terhe alá, a mely arányban azon élvezeteket húzza, melyek a megadóztatás tárgyát képezik. Azért mindinkább lábra kap azon nézet, hogy az úgyis súlyosan nehezedő direct adók leszállításával, sőt némi tekintetben mellőzésével az indirect adók behozatalával legyen az állam szükségére nézve az elégtétel és fedezet nyújtva. Ezen helyes és egészséges eszmét és nézetet találjuk átalában az ezen itt tanácskozás alatt lévő törvényjavaslatban is. És engem nem riaszt vissza azon netalán tehető ellenvetés sem, hogy ezen teher leginkább a szegényebb sorsuakra fogna nehezedni; mert átalánosan elismert tapasztalat hogy épen ezen világítási szernek használatában szintúgy részesülnek a vagyonosak, mint a szegényebbek és természetesen a gazdagabbak sokkal nagyobb terjedelemben, mint a szegényebbek és azért a nagyobb teher a gazdagok által viseltetik. Ezen észrevételt annyival inkább mondhatom alaposnak, mert a kiszámítások alapján, — és ez figyelemre méltó, — elismerve constatáltatik, hogy a legszegényebbre hárulandó teher alig növekedik többel, mint évenkint 80 krajczárral. Ezek azok, a miket a dolog érdemére felhozni kívántam, és a mik ezen törvényjavaslatot elfogadásra ajánlják. De nem tagadhatom el, hogy nézetem szerint ezen törvényjavaslat kivitelére nézve nehézségek fognak felmerülni. Ugyanis mit kívánunk mi hazánkban inkább, mint azt, hogy az ipar virágzóvá tétessék és fejlődhessék ? Tudjuk, mily kevéssé áll hatalmunkban és mily kevéssé áll a kormánynak is hatalmában, bármennyire igyekezzék éjjeli virrasztással, nappali munkával ezen téren hatni, hogy könnyítéseket és előnyöket szerezzen iparunknak. Tudjuk, mily nehéz ezen kívánságoknak megfelelni; de épen azért szerényen kell kerülni mindazt, a mi az ellenkezőt előidézhetné. A kőolaj finomítására szolgáló gyárak mindenesetre tekintetet érdemelnek, és pedig ugy az erdélyi, mint más gyárak. Azért igen óhaj-