Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-69

338 LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. elfogadja; ennélfogva határozatképen kimondhatom, hogy e törvényjavaslat a mai napirend kimerültével rögtön tárgyaltatni fog. Napirenden azon törvényjavaslatok vannak, a melyek tegnap benyujtattak és a melyekre nézve a ház azt határozta, hogy a legközelebbi ülésben fognak tárgyaltatni. Mindenekelőtt következik a sör-, szesz- és czukor-termelés után fizetendő fogyasztási adónak Martinschizza, Buccari, Porto-ré, Zengg és Carlopago vámkülzetekbe való behozataláról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Gromon Dezső jegyző {olvassa a hármas állandó bizottság jelenlését és a ministeri indokolási). Kemény Gábor b., földművelés-, iparés kereskedelemügyi nrinister: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezen és az ezzel összefüggő többi reánk nézve apróbb, a lajthántúli tartományokra nézve pedig csak valamivel jelentékenyebb törvényjavaslatot néhány szóval indokolhassam. Elvileg kimondatott a magyar törvényhozás által, hogy a vámkülzetek a közös vámterületbe vonassanak be. Ezt tartalmazza az 1878: XX. t. ez. 4. §-a. Akkor tehát, midőn ezen törvényjavaslatok benyujtattak, a kormány csak a törvény rendeletének tett eleget. Legfölebb csak azt lehet e tekintetben kérdezni, hogy miképen van az, hogy még van magyar kikötő t. i. Fiume és hogy van még a lajthántúli tartományoknak egy jelentékeny kereskedelmi városa t. 'i. Trieszt, a melyről a vámkülzetek megszüntetéséről szóló törvényjavaslatok nem szólnak ? Erre leszek tehát bátor reflectálni. Kétségen kivül helyes a törvénynek azon intézkedése, hogy az országnak egész területe egy vámterületet képezzen. Addig, mig valamely tengerparti város és kikötő nem anynyira bel-, mint inkább a külföldi kereskedésre támaszkodik és ez ad annak életet, igazolható a szabad kikötőnek fenntartása; de ha ez megszűnik és ha Triesztet és Fiumét vasutak kötik össze a központtal, akkor a középkornak ezen maradványa azonnal megszüntetendő. Azt hiszem mélt. főrendek, hogy ez az idő Fiumére és Triesztre nézve is csakhamar be fog következni és, hogy a magyar kormány, ha most nem képes is az 1878: XX. t. ez. 4. §-ának eleget tenni, a legrövidebb idő alatt azon helyzetben lesz, hogy Fiúméra nézve hasonló előterjesztést tegyen. Ezen megjegyzés után, bátor vagyok a nagyméltóságú házat arra figyelmeztetni, hogy itt különböző természetű területekről van szó, a mennyiben a Martinschizza, Porto-Ré, Buccari, Zengg és Carlapago szabad kikötőknek a közös vámterületbe vonásáról szóló törvény tisztán Magyarországot érdekli, a miért is ezeknek közös vámterületbe vonásáról, a törvénynek részletes intézkedéseket kell tartalmaznia. Azonban nem igy van a Bródy vámkülzetének megszüntetéséről szóló tőrvényjavaslattal, mert itt elegendő az elvnek és annak kimondása, hogy mikor szüntettetik meg ezen szabadságolt állás, mivel az erre vonatkozó részletes intézkedéseket ő Felségének lajthántúli kormánya teendi meg. A harmadik törvényjavaslat, mely Istria vámkülzetének és Dalmatiának az osztrákmagyar átalános vám- és kereskedelmi területbe olvasztásáról szól, két különböző természetű területet érint, a mennyiben Dalmatia nemcsak vámkülzet, hanem külön vámterület is, mig Istria csak vámkülzet. Ezekre nézve tehát oly intézkedéseket kellett tenni, hogyha ö Felségének mind a két kormánya biztosítani akarta a monarchia közös vámjövedelmeit, a melyek a visszaéléseket a lehetőségig megakadályozzák. Ezért szükséges Dalmatia és Istria oldalán a monarchiának a határvonalat illetőleg a vámsorompót még egy darab ideig fenntartani, nehogy ennek megszüntetésével az ott felhalmozott nagy mennyiségű ipar-czikkeknek egyszerre való behozatala által nevezetes csorbítást szenvedjen a monarchia jövedelme. E tekintetben tehát részletes intézkedések foglaltatnak e törvényjavaslatban, a melyek meghatározzák, hogy miképen viendők ezek keresztül. Vannak ezeken kivül bizonyos intézkedések, a melyek kizárólag a vámterületbe való bevonás nehézségeinek könnyítésére vonatkoznak, és ezek szerint azok, a kik eddig kávéjokat, theájokat és ezukorjukat minden vám nélkül kapták, megóvatnak azon károktól, a melyek érnék őket, ha egyszerre bizonyos megszorításoknak tétetnének ki. Kétségkívüli ugyanis hogy a vámterületbe