Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-68

332 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hadserege, hanem talán a pártoknak hadserege, mely azután az országban összeütközéseket és zavarokat támasztana, a minőket a régibb időből jobban tudunk eléggé szomorú hazai történetünkben, mintsem hogy ezeket ujabban ismételni kívánnám. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azon egyenetlenségi törekvés hozta Várnát, Mohácsot, s ennek következménye volt, hogy annyi ideig dúlt a török. Ez nem egyedül a mi hibánk volt, hanem a hadvezérek egymás ellen fordulásából, agyarkodó irigységből, önző haszonlesésből és átokszülte pártszellemből támadt, a mi szintén támadhatna jelenben is bizonyosan, ha ellentétesnek nyilváníttatnék a hadsereg két része. Azt is méltóztatott ez alkalommal példaképen felhozni, hogy a nagy emlékű költő Zrínyi is igazságtalanul mellőztetett. Megengedem, de ez azon külön pártállásból jött, mely külön eltérő nézetek mellett, különösen mikor fegyelmezett hadsereg nem létezett, — történt, s akkor a főurak zászlóik alatt vezették azokat, kik őket követték. Ez menthető volt, de ne méltóztassék elfeledni, hogy akkor a Pálffyak, Erdődyek, Eszterházyak, Batthyányiak, Ebergényiek és más itt ülő családok dicső nagy emlékű ősei ugyan azon magyar családban tündököltek, s kik nem csak a magyar hadsereg tekintélyének és hírének emelésével dicsekedhettek, hanem sokan a harczmezőn elesvén, vérrel pecsételték meg hazafiságukat és igy azt következtetni nem lehet, hogy a magyarok törek. vese a régibb időben gátolva, volt, az újabb időre nézve sem oztozhatom azon nézetben, mert az igen t. tábornok-államtitkár barátommal együtt magam is idézhetnék bizonyos példákat^ melyekkel azonban a mélt. főrendeket tartóztatni nem akarom. Egy ok, s ebben legyünk igazságosak, hogy miért nem szereti a magyar ifjúság magát a katonai pályára szánni, különösen béke idejében, — mert háború idejében nem tapasztaltuk ezt, mivel sok önkénytes állott be nem csak most, de előbbi, sőt alkotmányt nélkülözött időben is, — annak az oka az, hogy mint minden nemzetben, ugy bennünk is meg vannak gyengeségek és fájdalom, honosainknak az a gyengesége, hogy nem igen szeretünk engedelmeskedni, hanem parancsolni és hogy más részről a szigorú fegyelem alá való vetés által magunkat, — hogy ugy fejezzem ki magamat, —mint egy genirozva látjuk. Ez az egyik fő ok, a mely miatt nem vállalkoznak kitartóan szolgálni királyt és hazát számosan e pályára, vagy csak vajmi hamar elhagyják a katonai pályát, melyen pedig, mint az előbb mondatott —• elég tág tér nyílik, sőt mintegy édesgettetnek mindenféle módon, hogy azon pályán működjenek s már az előhozott példa is mutatja, hogy a honvédség szervezete egészen magyar, és még sem tapasztalhatni azt, hogy ezen pályára oly mértékben lépnének, mint a hogy kívánatos volna. Még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni. (Halljuk!) A részletekhez tartozik ugyan, de nem bocsátkozom azon általa felemiitettekbe, mert mindazok, miket t. barátom felhozott olyanok, melyekre nézve egy pillanatig sem kétlem, hogy ezek a magas kormány megszemlélő figyelmét nem fogják kikerülni. Kijelentetett itt is és más helyen is, hogy a hadsereg szervezetére nézve bizonyos reformok előterjesztésének küszöbén állunk. Én alig hiszem, hogy t. barátom ezektől akarná feltételezni a monarchia biztosítását. Csak arra akarok még utalni, méltóztassanak a hadseregnek évkönyvét a schematismust megtekinteni és azt méltóztatnak tapasztalni, hogy minden egyes ezrednél meg van jegyezve, hogy melyik nemzetiséghez és országhoz tartozik. így mindjárt az első gyalog-ezred ki van tüntetve, mint schlesischer Infanterie Regiment, a második, mint magyar ezred, stb. Ezt némi felvilágosításul akartam felhozni. (Helyeslés.) A méltóságoos főrendek figyelmét továbbra igénybe venni nem akarván, újra ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Elénk, zajos helyeslés.) Elnök: Ha nincs, ki szót emelni kivan, ugy hiszem, a többség határozataként kimondhatom, hogy átalánosságban a részletes vita alapjául a törvényjavaslat elf ogadtatik. (Helyeslés.) Pallavicini Ede őrgróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtattk; olvassa az 1. %-t). Prónay Dezső b.: Nagymélt elnök úr, mét. főrendek! Ö nagyméltósága az előttem szólott tárnokmester úr beszédében említette, hogy e törvényjavaslat tulajdonképen olyan,