Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-68
328 LXVIII. 0IÍSZÁ60S ÜLÉS. tatván, elfogadtattak alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett. Továbbá van szerencsém a képviselőháznak a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságba választott tagjai névsorát jegyzőkönyvi kivonat alakjában, szives tudomás vétel végett tisztelettel átnyújtani. (Éljenzés.) Pallavicini Ede őrgróf jegyző (olvassa a közös ügyi bizottság tagjainak m egválasztásáról szólí képviselőházi jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Tudomásul szolgál. Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa az átküldött törvényjavaslatok elfogadásáról szóló képviselőházi jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: A törvényjavaslatok felolvasottaknak vétetnek; amúgy is ki fognak nyomatni, és kiosztatni, előzetes tárgyalás végett pedig a hármas bizottságnak adatnak ki, melynek tagjait felkérem, hogy üJés után összeülni, és a törvényjavaslatokat tárgyalás alá venni méltóztassanak. Fejérváry Géza b.: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Nagy érdeklődéssel követtem a t. előttem szólott ékesszóló előadását. Nem kívánom őt azon térre követni, melyre lépett, midőn a közös hadseregről, mely nálunk törvényes intézmény, oly értelemben szólt, melyet az meg uem érdemelt; csak röviden akarok a kérdéshez szólni s hangsúlyozni azt, hogy ámbár igaz, a mit mondani méltóztatott, hogy a létszám és a hadi szervezet szoros összefüggésben vaH, a törvényjavaslatban proponált létszám mennyiségét nem méltóztatott megtámadni, ennél fogva ennek szükségét implicite elismerni méltóztatott. A mi a hadszervezetet illeti, ez nézetem szerint egy igen sok tényezőből folyó egység, a melyből egyes kérdéseket kivonni és azokon ily módon változtatást eszközölni nem igen lehet. De nem is tartozik ide ezen kérdés, miután maga az előttem szólott helyesen méltóztatott említeni, hogy ezek, ha a védtörvény módosítása iránti javaslat elé fog terjesztetni, majd akkor fognak szóba jöhetni. Csak néhány megjegyzésére vonatkozólag mégis szükségesnek tartom az előttem szólottnak válaszolni. Méltóztatott azon kérdést fölvetni, hogy fenntartandó-e a hadsereg jelen szervezete vagy nem, és hogy a jelenlegi szervezet aggasztó. Én abban legkisebb aggasztót sem látok. (Helyeslés.) Az 1723: VIII. t. ez., vagyis a pragmatica sanctio alapján létesült az 1867: XII. t. ez., és miután ezen 1867-iki törvényen alapul a közös védelem, a közös védelemre hivatott hadsereg közösnek mondatott ki; az eszme tehát nem új, hanem a régi törvényhozás által elismertetett, és azért én ezen intézményben semmiféle aggasztót nem láthatok. Méltóztatott azt mondani, hogy nem létezik osztrák-magyar hadsereg, hanem csak osztrák sereg, és hogy ez ugy, mint hajdan, most is germanizál. Bocsánatot kérek, germanizálásról egyátalán szó nem lehet a hadseregben. Azt hiszem, mindenki el fogja ismerni, hogy miután a hadsereg, mint a monarchia serege annyi nemzetiségüekből áll, okvetlenül szükséges, hogy abban legyen egy nyelv, melyen mindnyájan beszélhetnek és megérthessék egymást. Minthogy a sanskrit nyelv még nincs meghonosítva, kell, hogy ezen nyelv a német legyen, mivel azt a lengyel, a cseh és más nemzetiségek is értik. A magyar nyelv nem lehet az, mert azt más mint magyar ember nem tudja, azt Ausztriában nem tudják. Bizony magam is szeretném, ha a magyar nyelvet lehetne az egész hadsereg számára behozni; de fájdalom, ez lehetetlenség, minthogy azt mások nem tudják. Nem marad tehát hátra egyéb, mint hogy azon nyelv használtassák átalában a hadseregben, melyet más nemzetiségbeliek is tudnak. Méltóztatott továbbá azt mondani — nem ugyan ezen kifejezéssel, hanem más szóval — hogy a magyar embert üldözik a hadseregben. Én azt hiszem, hogy ez is nagy tévedés. A magyar ember épen abban a bánásmódban részesül a hadseregben, mint akárki más. Különben itt vagyok én magam, mint példa. Nekem nem volt semmi pártfogóm, és nem vagyok ugyan még aggkorban, mégis tábornok vagyok* Biztosithatom az előttem szólott főrendi tagot, hogy lámpával keresik a magyar embert és a magyar tiszteket, miután a huszárezredek
