Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-6

VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 15 Kiss Miklós jegyző: (olvassa a válaszfelirati bizottság jelentését és a válaszfelirati javaslatot). Elnök: A méltóságos főrendektől függ, mikor kívánják tárgyalni a javaslatot? Schlauch Lörincz szatmári püspök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Tekintve azt, hogy mint tudva van, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság f. nov. hó 7-ére össze van híva és ennek folytán a mélt. főrendiháznak igen számos tagja nagy elfoglaltságnak néz eléje; de tekintve másrészről, hogy a legmagasabb trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslat már kinyomatva és szétosztva van, és igy a háznak tisztelt tagjai annak teljes tudomásával birnak; és tekintve végül az idő rövidségét: sürgősségi indítványt vagyok bátor tenni, hogy t. i. a válaszfelirati javaslat érdemleges tárgyalása csütörtökre f. hó 7-ikére tűzessék ki. (Helyeslés.) Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az imént tett sürgősségi indítványhoz nem járulhatok; sőt ellenkezőleg azon nézetemnek kell kifejezést adnom, hogy a legmagasabb trónbeszédre adandó válaszfelirat tárgyalása hosszabb időközre halasztassék el. Bármi véleményben legyenek is a méltóságos főrendek a két kamarai rendszerről, és azon állásról, melyet jelenleg nálunk a felsőház elfoglal: azt tagadni nem lehet, hogy a parlamentarismus egyik követelménye által előidézett jelenség az, hogy a helyzet súlya a képviselőházban van és hogy nemcsak a törvény alkotásra kezdeményezés, hanem átalában minden fontosabb politikai irány kijelölése onnan indul ki. És csak ezen kezdeményezéssel szemben gyakorolja a főrendiház a mérséklő, az ellenőrző, a módosító, sőt. néha talán a megakasztó befolyást is. Azon válságos körülmények közt, a melyekben nézetem szerint jelenleg nemcsak belügyeink, — hisz csak a kormány-válságra kell utalnom,— hanem a monarchia legfontosabb érdekei vannak, nem találom időszerűnek, hogy a legmagasabb trónbeszédre általunk adandó válaszfeliratot mi csak hódolati ténynek, hogy ne mondjam udvariassági formulának tekintsük, a mely mintegy csak paraphrasisa legyen a trónbeszédnek. Én azt óhajtanám, hogy a válaszfelirat a nemzet közérzületének kifejezése, és ne a trónbeszédra adott néhány, bármi szépen fogalmazott, bármi alkalomszerű és a szokásnak bármennyire megfelelő szólamok összesége legyen. Én azt óhajtom, hogy az ily válságos időkben minden tényező

; a mely egy-egy, — hogy úgy mondjam, —- alkatrészét képezi azon mozzanatoknak, a melyekből a nemzet közvéleménye alakul, vagyis inkább, a melyekben az kifejezést nyer, minél hathatósabb módon fejeztessék ki. Én sokkal hathatósabbnak tekintem azt, hogy ha a parlamenti két tényező nem külön, hanem egy feliratot intéz a fejedelemhez, vagy ha külön feliratban válaszol is a trónbeszédre, ez oly módon történik, hogy a főrendiek háza szoros értelemben nyilatkozik a képviselőházzal. Történhetik ez az által, hogy hozzájárulunk a képviselőház feliratához, vagy pedig az által, hogy a mi külön feliratunk lényegére nézve ugyanazon eszméket fejezze ki, melyeket a képviselőház jónak látott a legmagasabb trón elé juttatni. Bármily alakulása legyen is ma a pártoknak a képviselőházban, azt tagadni nem lehet, hogy ott a pártválság szintén közel állhat és bekövetkezhetik, hogy ez összes politikai életünkre döntő és azt gyökeresen megváltoztató befolyással leend. Ezzel szemben én sokkal alkalomszerűbbnek és kívánatosabbnak tartanám, hogy ha mi legalább addig felfüggesztenők a ma benyújtott válaszfelirati javaslat tárgyalását, mig a képviselőház a maga feliratát tárgyalja. Ezeknek alapján ajánlom azon inditv nyt elfogadásra, hogy a nagyméltóságú főrendiház az imént felolvasott válaszfelirat tárgyalását bizonytalan időre elhalaszsza. Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! A ház szabályaiban a VII. fejezetben foglalt átalános határozatok közt a 71. §. azt tartalmazza, hogy ? mindenik ház külön készit válaszfeliratot. < A házszabály ezen rendelkezése annyi országgyűlés folyama alatt mintegy törvényes szokássá vált, mely törvényes szokástól való eltérésre, mindazok daczára, miket az előttem szólott t. barátom Prónay b. felhozott, magamat indíttatva nem érzem. Méltóztassanak a mélt. főrendek figyelembe venni, hogy eddig csak egyetlen esetben történt