Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-50
L. ORSZÁGOS ÜLÉS. 251 főrendek, és ez a szőlődézsmaváltság. Az adóra nézve nem forog fenn annak kérdése, hogy a telekkönyv ki legyen tüntetve, hogy az más követelés felett elsőbbséggel bir, mert hiszen adóval minden birtok terhelve van; de nem ugy áll a dolog a szőlőváltság kérdésénél. Hiszen elég lett volna, ha a törvény kimondja, hogy e kérdésben, hol az állam közvetítésével történik a váltság adása, hol azon papirok, melyekkel a váltság lefizetése történik, hogy ugy mondjam, állampapír természetével birnak. Ha ott mégis szükségesnek tartatott a bekeblezés, megengedem, hogy ez történt azon papir érdekében; azonban mégsem csak annak érdekében, hanem az ingatlanok hitelviszonyai érdekében az illető szőlőbirtokosokra nézve, annak különös terhsltetéséért történt, és azon előnyért, a melyben a szőlődézsmaváltság részesült. Szükséges volt ez azért, hogy ha valaki szőlőbirtokot akart eladni, vagy arra kölcsönt venni, tudhassa a vevő vagy hitelező már a telekkönyvből, hogy milyen természetű szőlőt vesz; olyat-e, a mely terhelve van, vagy olyat, a mely tehermentes. Én itt hasonló intézkedést tartanék szükségesnek, hogy a közérdekben kötött, ezen kölcsönök szintén bizonyos kedvezményben részesittessenek. De tovább menni ezen kedvezményekben, mint átalában a közérdek igényli, nem szükséges. Az indítvány egyébiránt azt vonja maga után, hogy az >ármentesitési területe vagy ^részben ármentesitett terület< a telekkönyvben ezen szavakkal jelezve legyen. Megengedem, hogy ez nem lesz oly gyorsan keresztül vihető, és hogy egy bizonyos hosszasabb eljárást fog igényelni, de ha keresztül vihető volt a szőlőváltságnál, nem tartom nehezebbnek itt sem, és pedig annál kevésbbé, mert a szőlőváltságnál mérések nem eszközöltettek, mig itt már az előmunkálatoknál méréseket szükséges tenni, mielőtt valamely terület ármentesittetett. Én a módosítást helyesnek tartom és azt elfogadásra ajánlom. Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Állami kapcsolatban létező országnak nagyobb kincse nem lehet, mint a hitel. A hitel fenntartása és megóvása az, a mi főleg az ország gyarapodásának emeltyűjéül szolgálhat. És én azt hiszem, hogy ezt nálunk nevelni és ezen kincset megőrizni, tekintve a múlt viszonyokat, a melyek e tekintetben hazánkban bizonyos sajnos visszaemlékezéseket tüntetnek elő, szükséges, hogy minden elkövettessék arra, hogy a hitel ne csökkenjen. Hitelcsökkenést semmi sem okoz inkább, mint ha a birtokot szerezni kívánó kellőleg nincs tájékozva azon terhek iránt, a melyek egyik-másik megveendő birtokon léteznek; ha azt tapasztalják különösen a hazánk határain kivül lévők, hogy ez irányban nálunk a telekkönyvek kellő biztosítékot nem nyújtanak, hogy azokon kivül, a melyek ott országos teherként az adóhivatalban feljegyezve vannak, egyéb felvilágosítással nem szolgálnak és csak később lépetnek meg azzal, hogy még létezik egy más teher is, a mely sehol sincs bekebelezve. Ha ilyen viszonyok léteznek, méltóztassanak megengedni, ezek az ország hitelét nagyon csökkentik és megingatják a bizalmat, a mely szükséges arra, hogy az illető vagyonnak kellő értéke Jegyen. Ezekből kiindulva, miután én igen nyomatékosnak tartom azon indokokat, melyeket az előttem szólott két méltóságos ur felhozott, az indítványhoz magam is hozzá járulok; meri a szerint mégis fel lesz tüntetve, hogy milyen teher van az illető birtokon, a mit én okvetlenül szükségesnek tartok. Némi tekintetben megnyugtatólag szólott ugyan a pénzügyminister ur ő excja, mert azt monda, hogy a községi főkönyvben ezen teher kimutatva lesz; de ez engem nem elégít ki. És, ha az általam pártolt módosítás nem fogadtatnék el, én óhajtanám, hogy az ilyen árterek terhei ne csak egyedül a községi főkönyvekben, hanem egyszersmind az adóhivatalnál is, a hol a nagyobb birtokok után az adó beszedetik, szintén fel legyen jegyezve, hogy igy az illető vevő semmi esetre se legyen valami veszélynek kitéve. Ámbár igaz, hogy emptor debet esse cautus, de egy művelt országban mindenki megkívánhatja, hogy biztosságot nyerjen az iránt, hogy mellékesen tévútra vezettetni nem fog.