Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 217 tisztviselőnek, a kiről mellékesen fel akarom tenni, hogy civilisált ember, ha nem is académicus, szintén kell bizonyos szakértelemmel bírnia, ha nem is azzaJ, melyet egyetemen vagy polytechnicumon lehet elsajátítani, hanem azzal, melylyel okvetlenül birnia kell annak, ki a néppel mindennap hivatalosan érintkezik. — Nem lehet tehát állítani, hogy a szolgabíró szakértelem nélküli közeg. Kell szakértelemmel birnia azon irányban, hogy a néppel miképen kell tapintatosan bánni tudni. És igy az én módositványom szerint a kettős szakértelemnek együttes működése fog a czél elérése szolgálni. A mi a tűzoltó-egyleteket illeti, azok tudomásom szerint inkább csak városokban működnek — kisebb-nagyobb eredménynyel, de mindenütt, — mint Ürményi ő méltósága igen helyesen megjegyezte, rendelkeznek saját legénységökkel. A ki valaha falun tüzet látott, az fogja tudni, hogy ott az egységes vezénylet egyátalában ki nem vihető. Ott több csoportban történik az oltás, valamint az a körüli működések vezénylete is. Nem hiszem, hogy legyen ember, ki hangját valamely faluban több helyen képes legyen megértetni. Ezeket kívántam módositványom támogatására felhozni, s van szerencsém kérni a méltóságos főrendeket, hogy azt elfogadni méltóztassanak. Cziráky János gr. (.szólni kivan). Elnök: Személyes kérdésben, vagy szavai félremagyarázása következtében méltóztatik szólani? — Mert más esetben nincs joga szólani. Cziráky János gr.: Akkor elállók a szótól, de azt hittem, hogy ha a módositványt beadó kétszer szólhat, joga van az eredeti szerkezet támogatójának is kétszer szólani. Kemény Gábor b. kereskedelmi minister: Csak egy szót kívánok szólani. Sohasem tagadtam meg magam sem a közigazgatási hivatalnokoktól azt, hogy civilizáltak. Azt mondtam, hogy az erdőtisztek civilizált emberek, de egyúttal académicusok is már állásuknál fogva. Nem tagadom, hogy lehet a szolgabíró szintén aeadémicus. Csak azt voltam bátor mondani, hogy az erdőtisztnek szakbeli hivatásához tartozik megtanulni, hogy milyen módon eszközöltessék a tűzoltás, holott a szolgabirának ez szakszerű hivatásához nem tartozik. Elnök: Az indítvány még egyszer fel fog olvastatni. Pallavicini Ede ó'rgr. jegyző (olvassa Majthényi báró mődositványát). Elnök: A kik ezen indítványt elfogadják, méltóztassanak azt felállásukkal jelezni, és állva maradni. (Megtörténik.) A többség az indítványt nem fogadja el. Következik a másik módositvány, melyet gróf Pálffy Móricz adott be. Pallavicini Ede ó'rgr. jegyző (olvassa): A 12-ik §. első bekezdése végéhez toldandó : >Ha pedig az elöljáróságnak egy tagja sem volna található, a megesketett erdészeti személyzet felhívására köteles minden általuk felszólított férfi a tűzoltásra kimenni. Vájjon az ily módon az oltáshoz alkalmazott egyének fizetésben részesitendők-e vagy sem, az illetékes erdőhatóság által meghatározandó.« Pálffy Móricz gr.; Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Az általam benyújtott alázatos indítvány azon tényben leli indokolását, hogy ha valamely tűzvész kezdődik, annak oltása kevesebb munkással is eszközölhető, tudniillik mig kisebb terjedelmű; ha egy egész falu ég, a tűzvész oltása majdnem lehetetlen, ez annál bajosabb erdőégéseknél, hol a tűzveszély nemcsak egy irányban, hanem minden irányban terjed. Tudva van, hogy erdő égések többnyire száraz időben és szélvészek alkalmával fordulnak elő. mivel ha szárazság és szél nincs, az erdészeti személyzet és a legközelebbi lakosság azon helyzetben van, hogy képesek a támadt tüzet maguk eloltani. Ennek folytán azt a törvényhozás nemcsak az erdők fenntartása hanem a lakosság és munka, megtakarítás, illetőleg a ezélszerüség érdekében, arra terjeszsze ki gondját, hogy az oltásra szükséges munkaerő minél előbb jelenjék meg a helyszínén. Mindazonáltal a törvényjavaslatban rendeltetik, hogy a lakosság csak a szolgabíró vagy az elöljáróság felhívására köteles kimenni az erdőégés oltására. A szolgabíró azonban sokszor két és több mértföldnyi távolságra, az elöljáró pedig vagy a földeken vagy másutt elfoglalva lévén, különösen az újabb időkben, midőn a községi elöljáróknak rendszerint egy-