Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-30

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 121 siettek a szenvedő emberiség sebeire irt csepegtetni s ez által emelni az ország önérzetét, melyet a csapás nagysága első pillanatban lesújtott. A kötelességek másodika: őrködni a felett, hogy a közönséges mértéket túlhaladó ezen segély sikeres és eredménydús alkalmazást nyerjen. Tartozunk ezzel az adakozóknak és erre nézve legyen elég a bel- és külföldi lapok felszólalásaira, és azon értekezésre utalnom, a mely csak nem rég az osztrák-magyar monarchia londoni nagykövete és egy európai hirü bankár közt folyt le. Tartozunk ezzel a károsultaknak is; és valamint ezek józanságától feltételezhetjük, hogy egyrészt a teljes kártalanítás eszméjét maguk sem hiszik valósithatónak, ugy viszont a Tiszavölgy munkaszerető népe, nem hiszem, hogy alamizsnát, a végkényszerüség esetét kivéve, igénybe fogna venni; hanem igenis oly segélyt, a mely képessé tegye, hogy munkálkodásának ily gyászos módon megszakított fonalát újból felfoghassa, mi kétségen túl, öt örök hálára fogná kötelezni. Tartozunk ezzel végre az ország hitelének; mert mi tagadás benne, 12 évi önálló pénzügyi gazdálkodásunk folytán e hitel nem egyszer lett érzékenyen megrendítve. El kell azért vonuunk minden ürügyet, mely okot nyújthat azon, mondhatjuk alaptalan, de nem egyszer hangoztatott vád ismétlésére, hogy a. magyar költeni és beszélni, de tenni, alkotni, helyesen számolni nem tud. Pedig habár e művelet csak kisebb arányú, mégis miután Európa szemei felénk fordultak, kötelességünk kerülni minden hibát és mulasztást, mely Thiers szavaként most könnyen vétekké fajulhat. Már pedig szerintem sikeres eredménye a segélyezésnek csak akkor lehet, ha egységes vezetés mellett minden életrevaló tényező közreműködik; a jótékonyság, a jóakarat ezernyi forrásai egy mederbe tereltetnek és maga a segélyezés ügye terv- és rendszerűleg, az adakozók különleges szándékainak lelkiismeretes figyelembe vételével és a károsultak jogosult óhajainak mérlegelésével vétetik eszközlésbe. Épen azért bátor vagyok a magas kormányhoz, mely szerintem is igen helyesen, a saját kezébe vette a segélyezés intézését, a következő interpellatiót intézni (olvassa): ílnterpellatió a m. kir. ministeriumhoz: Tekintve, hogy a tisza-völgyi vizkárosultak segélyezési ügyét a m. kir. ministerium saját felelőssége alatt határozta elintézendőnek, szándékozik-e a magas kormány ez ügyet egységes vezetés mellett az adakozók szándokának lélekismeretes figyelembe vételével és a károsultak jogosult óhajainak gondos mérlegelésével tervés rendszerűleg szervezni és ez intézkedés felől a közönséget kellő tájékozás végett értesíteni? Szándékozik-e továbbá a begyült és begyülendő segélypénzek hováforditása iránt időrőlidőre jelentést tenni, a segélyezési ügy teljes befejeztével pedig az alakszerű számadást előterjeszteni és ennek hiteles kivonatát országszerte köztudomásra juttatni, a külhoni adakozók közül pedig azoknak külön megküldeni, a kiknek révén a segély beérkezett ?« Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóságos főrendek! Én a magam részéről csakis köszönetet mondhatok ő excellentiájának, hogy alkalmat nyújtott nekem ezen ügyben a méltóságos főrendiház kebelében is nyilatkozhatni. És midőn ezt teszem, talán nem hibázom, ha, mielőtt a hozzám intézett kérdésekre egyenesen és pontonkint választ adnék, némileg képét adjam annak, hogy eddig mi történt és eddig mi vezette a kormányt eljárásában. Én, méltóságos főrendek, azon meggyőződésben voltam elejétől fogva, azon meggyőződésben vagyok ma is, hogy szemben azon csapásokkal, a melyek a Tisza vidékét egyfelől és mindenekfelett Szeged városát érték, az első feladat, lehetővé tenni, hogy Szegedről, legalább a város területéről a vizek levezettetvén, kiszáríttatván, azontúl munkába lehessen venni tettleg Szeged város újjá létesítését. Mert a helyzet ma az, hogy Szeged város területéről a vizet egy irányban le lehet ugyan ereszteni, de a felsőbb kiszakadás következtében a viz folyvást újra meg újra omolván Szeged város területére, arról, hogy a város a víztől megszabadíttassák, hacsak ez irányban nem történik kellő intézkedés, még csak szó sem lehet. Minthogy pedig a feLö kiszakadás betöltése, ha nem is lehetetlen, de mindenesetre igen sok