Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-30

XXX. ORSZ sitására visszás hatással fog birni és a következmények ebbeli aggodalmaimat igazolták, a mennyiben a tapasztalás megmutatta, hogy ha oly országból — hol az adózási viszonyok nem oly súlyosak, mint nálunk, s igy a nyers termények könnyebben termelhetők: azoknak hozzánk szabadon való behozatala bizonyos körülmények között, reánk nézve lehetetlenné teszi a versenyt. Ez már önmagában véve is nagy baj; és ehhez járul még a mellett, hogy nekünk az Oroszországból transito kereskedés utján hozzánk bejövő, ott olcsóbban termelt nyers terményekkel, folyton versenyeznünk kell, az is, hogy a másik részről, a merre nekünk egyedül nyilik szabad piaczunk, védvámok által drágittatik a kivitel így előbb utóbb tönkre kell jutnunk. Hogy képesek leszünk-e azon kivánatoknak, a melyek viszonyaink közt az adózás szempontjából kormányunk részéről támasztatnak, megfelelni, ez természetesen nehéz kérdés; e részben panaszlólag említem fel, hogy Daimátiában, tehát monarchiánk területéhez tartozó tartományban, védvámok vannak behozva a mi kiviendő terményeinkre. Ennek elháritása és orvoslása a legégetőbb szükség, s ezen segíteni a kormánynak eg3<ik legfőbb hivatása. E mellett igen természetesen mindent el kell követni, — erre pedig vajmi kevés kilátásunk van — hogy Németországot most követett új irányától eltérésre bírjuk. Hogy mily módon: vájjon retorsióval vagy másként, ez azon államférfiak bölcsességétől függ, a kik inkább vannak azon helyzetben, hogy a fennforgó körülményeket megbírálhassák. Ma — és ezt el nem titkolhatom — megütközve olvastam azt, hogy a vámok szedésénél az ezüst-ágio 16 százalékkal van megállapítva. Ezt — megvallom — nem értem, mert nálunk az ezüst aí pari áll, és arra nézve, hogy mit jelent ez a 16 százalékos agio, a felvilágosítást elvárom. Ezeket akartam felvilágositásképen felhozni a tekintetben, hogy mily fontos elvek foglaltatnak e beadványban. Én tehát arra kérem a nagyméltóságú főrendiházat, hogy ezen beadvány a kereskedelmi ministerhez utasittassék azzal, hogy ÁG OS ÜLÉS. 119 ha a fennforgó veszélyek el nem távolithatók, legalább enyhittessenek. [Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyrnélt. elnök ur, mélt. főrendek! Legyen szabad egy pár szóval az előttem szólt Gziráky János gróf ő exeellentiájának előadására nyilatkoznom. {Halljuk !) Én nem tekinthetem feladatomnak, hogy az annak alapját képező kérvénynek vagy előterjesztésnek egyes pontjai felett, nyilatkozzam. Az kétségen kívül áll szerintem is, hogy különösen a magyar kormánynak, a kereskedelmi szerződések megkötésénél mindenekelőtt és mindenekfelett arra kell törekednie, hogy a nyers termények kivitele ne gátoltassék, és hogy az minél szabadabbá tétessék. Külállamokról lévén szó, igen természetes, hogy a siker sem egyedül a magyar kormánytól, sem pedig a magyar-osztrák monarchia kormányainak egyikétől sem függ, mert ahhoz szükséges a szomszéd államnak és esetleg az ottani törvényhozásnak hozzájárulása is. A magyar kormánynak tehát más törekvése nem lehet, mint az, hogy nyers terményeink kivitele minél szabadabbá tétessék, és ha ez elérhető nem volna, a hatalmában lévő visszatorlás eszközeitől sem szabad visszariadnia. Az agiót illetőleg, ő excellentiájának előadására bátor vagyok megjegyezni, hogy én •— noha megvallom, hogy azon hírlapi közleményt magam nem olvastam — azt hiszem, hogy arany-agióról van szó, és ha ezüst agio említtetik, ez csak sajtó-hiba iehet, mert, annak, hogy az ezüst agio 16 százaléknak számittassék, csakugyan nem volna értelme. Miután tehát a vámok most aranyban szedetnek, igen valószínű, hogy ott az arany ágiéról tétetik említés. Csak még egyet kívánok megjegyezni arra, a mi ő excellentiája által a rumániai gabona behozatalára nézve felhozatott. Részemről azon nézetben vagyok, hogy a gabona-ára, — kivéve egy kis területre szorítkozó határforgalmat, — az európai nagy piaczok gabona árai által szabályoztatnak, és igy, miután a transitót, a keresztülviteltMagyarországon megakadályozni nem lehetett volna, de nem is lett volna érdekében, mert más