Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-27

108 XXVÍÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. Csakis a képviselőház pénzügyi bizottsága kezdeményezésének lehet köszönni azt, hogy azon 200,000 frt 700,000 frtra emeltetett. Ez tehát nem a kormány figyelmének, rnelylyel az alsó vidék eddig vajmi keveset találkozott, hanem inkább a pénzügyi bizottságnak köszönhető. Van a Tisza-szabályozásnak még egy sürgős kérdése, és ez a Maros-torkolat. Nevezetes és sokszor vitatott kérdés ez, mely abban áll, hogy a Maros helytelenül foly Szegeden felül a Tiszába, és minthogy egyenesen szakad be, duzzadást is okoz Szegednél. Már Paleocapának az volt nézete, hogy a Marost Szegeden alul kell vezetni. Midőn az osztrák kormány átvette a szabályozást, maga is elhatározta, hogy Szegeden alul vezettessék be a Maros; azonban a szegediek, és köztök különösen több fakereskedő jónak látta ez ellen felszólalni, és a marosi fakereskedés megtartása érdekében azt kívánták, hogy a Maros továbbra is a városon felül vezettessék be. Akkor a levezetés mindössze 50 — 60 ezer írttal keresztülvihető volt volna, ma már sokkal többe kerül, minthogy az osztrák állam-vaspálya bánsági vonala ott megy keresztül, és ezen vonal nagy töltést képez, a melyen át hidat kellene építeni, a mi másfél milliónyi kiadást okozna. Ez azonban el nem odázható feladat, mely szintén az általam kiküldetni kért bizottság által tárgyalandó kérdések sorába tartozik. Van továbbá még egy körülmény. Léteznek esetek, hogy egy töltést minden áron fel kell építeni; de senki sem vállalkozik rá, pedig hydrographicus tekintetekből és a közérdek szempontjából a töltés felépítése okvetlenül szükséges. Ezt megtehetné az állam, ha törvényeinkben e tekintetben intézkedés volna, melynél fogva az állam által teljesített munkába az illető birtokosokat, kiknek abból hasznuk van, haszonaránylag belevonná a költségek fedezésébe. Ez egy hézag törvényeinkben; mert az 1874. XI. t. ezikkben, mely a belvizek szabályozásáról szól, el van ismerve, hogy a belvizek szabályozásánál minden egyesnek, a ki abból hasznot huz, haszna arányában utólag hozzá kell járulni a terhekhez. A töltésekre vonatkozólag azonban ez nincs a törvényben kimondva; pedig igen kívánatos volna, hogy ez' a töltésekre vonatkozólag is kimondassák. Vannak végül esetek, midőn a töltések fenntartása hydrographicus tekintetekből mellőzhetlen, de azon töltés nem tartható fenn azért, mert az illető birtokosok oly állapotba jőnek, hogy nem képesek annak fentartására. Eddig joguk van felhagyni a töltés építésével. Ez azonban hiba, hogy erre joguk van; mert e töltések védhetnek oly magaslatot is, mely az ő hátuk mögött van, a mely magaslat hajdan viz által nem érintetett, de most városok és falvak lehetnek ott, a melyek megvédése szükséges. A törvényhozásnak kötelessége tehát gondoskodni arról, hogy az ármentesitö társulatok a maguk vonalát fenntartsák; mert nemcsak az illető öblözetről van szó, a mely a társulat érdekeit védi, hanem a vidéknek, a városoknak és falvaknak tetemes részéről is, a melyek az illető társulatok háta mögött vannak. Midőn azonban kimondom, hogy a törvénynek kötelezővé kell tennie a töltések fenntartását, a törvényhozás feladatának tartom utalni arra is, hogy ott, a hol az érdekeltek tulterheltetésével jár ezen töltések fenntartása, kisebb-nagyobb támogatásban részesittessenek, a mennyire a töltések építése s fenntartása által a közvetlenül érdekeltek túlterheltetése constatálva van. Van még egy körülmény, melyet felemlíteni szükségesnek tartok, ez az erdőtörvény mielőbbi megalkotása. Ma már határozottan lehet mondani, hogy a nagy mennyiségű fatarolás Máramaros megyében és az erdélyi bérezekben oly állapotokat idézett elő, melyek következtében a vizek az erdei talaj által fel nem fogatván, sokkal sebesebben érnek a patakokba és a recipiens folyamba, igy sokkal hirtelenebb áradásokat okozva. Ezen állapot már ma is észlelhető, de ha az erdő-irtások tovább tartanak, ugy a mint megkezdettek, akkor néhány évtized múlva irtózatos veszélyeknek leszünk kitéve. Ezen veszélyek elhárítása végett az erdőtörvény mielőbbi életbeléptetése óhajtandó. Van a vizszabályozás dolgában még egy anomália törvényhozásunkban. Kimondatik t. i., mint vezérfonal, az, hogy a vizek természetes folyását akadályozni nem lehet. Ez oly alap-